A film szereplői a kedvenceim egyikei, imádom őket, volt persze pár új is, akit nem ismertem, de őket is megszerettem a film alatt. Ez a film nagyon lekötött, olyan, mintha egy színházi musicalt nézne az ember, amit előre felvettek brutális jó minőségben. Az egész film egy hatalmas szerelmes musicalnek néz ki, az LGBTQ közösségre hangolódva. Amivel sok üzenetet ad át a mai generációnak, mindazok környezetének. A film szerelemmel, könnyekkel, boldog érzelmekkel, nevetéssel és persze egy kis csalódással, valamint azzal az üzenettel van feltöltve, hogy fogadjuk el önmagunkat úgy, ahogy vagyunk, és álljunk ki magunkért. Valamint, hogy ne tagadjuk le magunkat, és legyünk önmagunk, még ha nem is könnyű legelőször. A film vége pedig egy nem annyira szokványos happy end. Mondjuk a vége ahol táncikálnak, ott egy pillanatig olyan HSM beütése volt, de szerethető film volt. Nekem személy szerint tetszett a film. Bárkinek ajánlom, akit érdekelnek az ilyen témájú filmek.

Hát nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez nagyon nem jön be, nem is bírtam sokáig nézni, kb. 20 percig kötötte le a figyelmem.

Az eredeti musicalről nyilván nem tutok nyilatkozni, de ez a film szerintem elég ütősre sikeredett a maga műfajában. Zenés, táncos, laza, és még mondanivalója is van.

Nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok vele, mert azért ennél egy picit többet is bele lehetett volna rakni, de amúgy színes-szagos, látványos és nagyon vidám film, ami talán egy kicsit feledtetni ezt az évet.

Néhol túl sok, néhol pedig túl kevés. Kár volt ennyire elnagyolni az arányokat, mert egyébként egy nagy szórakoztató film lehetne, csak olyan, mintha átsiklana a lényeges dolgokon.