Kaliforniai álom (2016)

Erre a filmre tényleg nincsenek szavak. Varázslatos, zseniális, óriási. Damien Chazelle nem tudom, hogy honnan merít ihletett, vagy hogy mit szed, de amihez nyúl, abból valami csoda lesz. Amikor arról kezdtek írni hazai és külföldi kritikusok, hogy ez a film, amelyet musicalnek kiáltottak ki, az év egyik legjobbja lesz, akkor úgy voltam, hogy na persze, hagyjatok már a hülyeségetekkel. Nincs konkrét bajom a musicallel, csak mint műfaj, nagyon távol áll tőlem. Aztán megnéztem a a Kaliforniai álmot, és nemcsak tetszett, de legszívesebben szinte azonnal megnézném újra! Most akkor hogy van ez? Valóban musical ez? Igen is, meg nem is. Vígjáték? Részben. Romantikus film? Részben! De akkor mi is ez az alkotás valójában? Egy igazi gyöngyszem, amely végső soron egy kőkemény dráma! És a fenti három műfajból természetesen sokat átvesz (igen, vannak éneklős, megkoreografált jelenetek, de mégsem öncélúak, viszik előre a cselekményt, ráadásul bravúrosan vannak kivitelezve), ha kell vicces, ha kell a szerelmi szál kap hangsúlyt, de nem megy át csöpögősbe. A két színész, Emma Stone és Ryan Gosling valóban remek választás volt (egy valóban összeszokott párosról van szó), övék a film, a karaktereik valódi mélységgel rendelkeznek, van mikor a történet szerint padlón vannak, van mikor a csúcson, de a kettő között lévő út is zseniálisan van megkomponálva. Emellett pedig gyönyörű dalok vannak benne, amiket még napokig fog dúdolni az ember, s mindemellett kapunk egy finom kis showbusiness-kritikát is! Amit még mindenképp meg kell említeni az a címadás. Lehet, hogy nem tökéletes fordítás, de valóban azt ragadja meg, ami a film legfontosabb eleme: az álom, és az álmok, amelyekért küzdünk szenvedünk, s olykor igencsak nagy áldozatot kell hoznunk. Ez van ebben a filmben, ráadásul remekül elmesélve. És ami mellett nem szabad elmenni, az pont a film vége, ennek az egésznek a lezárása. Erre nincsenek szavak, egyszerűen briliáns, amely akkorát szól, hogy meg sem tud szólalni tőle az ember! Aki nem hiszi, annak csak azt tudom javasolni, hogy nézze meg a filmet! Ugyan a film még 2016-os, s bár én csak tegnap (január elsején láttam), az egyik legjobb filmélménnyel zárta a tavalyi, és nyitotta meg az idei évet. A Kalifornai álomnak nem szabad ellenállni, csak hagyni, hogy beszippantson, s egy olyan élménnyel távozzunk, amelyet legszívesebben azonnal újra élnénk. Régen voltam már ennyire egy film hatása alatt, sőt, olyan csak tényleg kivételes alkalomkor fordul elő, hogy azonnal újra akarjak nézni valamit. És ez: a Kaliforniai álom!

a azt hiszem megvan az idei „nem-értem-mire-kapja-azt-a-rengeteg-díjat” film. Értem én, hogy a film nem szeretne mást, csak szórakoztatni, amit még becsülök is, csak ez a film számomra minden volt, csak szórakoztató nem. Nem igazán értem ezt a kirobbanó sikert, meg a sok jelölést. A történet totál sablonos és számomra túlságosan cuki és negédes. A dalok nem voltak fülbemászóak, amiből legalább egy dallama megmaradt volna bennem. Nem igazán hallottam benne egy igazán jó jazz dalt. Inkább csak mikor a klubban zenélnek, de azok nem igazán klasszikus betétdalok voltak. Színészi alakítás korrekt volt, de semmi extra. Ez nem a az egyébként tehetséges színészek hibája, hanem a karakter nem kíván meg többet, mint hogy megtanuljanak táncolni. Csak hogy ez film és nem táncverseny. Technikailag fura volt, hogy nagyon lejött az énekeknél az utószinkron. A hangmérnök azért még melózhatott volna, hogy elhiggyem, hogy ott énekelnek és nem csak rátátognak. De nem akarom agyonszidni a filmet, ez mind szubjektív vélemény. Egyszerűen semmi kiemelkedőt nem láttam és nem hallottam benne. A koreográfus mondjuk tehetséges volt, de talán pont neki nincs is nagyon díj.

Egy kis kikapcsolódásra vágytunk a Kedvesemmel, így megnéztük a "La la land"-et, hisz mégiscsak Oscar-díjas, romantikus csak jó lesz. Nem lett az..Vontatott, unalmas, érdektelen dalok, semmilyen történet, kiszámítható cselekmény. Az egyetlen értékelhető benne a látvány és a világítás, mert azt nagyon jól eltalálták. Érthetetlen, hogy miért kapott ennyi díjat..

A hideg ráz már csak attól, ha rágondolok. A zenék olyanok voltak, mintha végig ugyanazt énekelnék, talán egy volt más. A színészek énekhangja gyenge volt, tánctudás esetlen. Emma Stone csontos hátáról és kiálló gerincoszlopáról nem is beszélve. Olyannyira giccses volt, hogy borzalom.

Veszettül unalmas film volt és itt ez nagyon erősen kiemelkedett. Egy árva pozitív szót se tudok róla nyilatkozni. A történet pedig nem lett volna rossz csak az ahogy megoldották nem tetszett.