Sokszor látott történet egy béna csapatról, akiket egy bukott edző elvisz a kívánt csúcsra (1 megnyert meccs). Ez így akár gáz is lehetne. DE! Valamiért mégis megfogott, és a képernyő elé ragasztott. Sőt, a végére meg is szerettem a szereplőket. A ki... Több
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Mi történik akkor, ha egy kiégett, leszerepelt, életunt edző leszerződik a FIFA ranglista legutolsó helyén álló válogatotthoz, ez a film bemutatja. Ezt mind úgy sikerül tálalnia a nagyközönségnek, hogy inkább nem is a fociról szól a történet, hanem a... Teljes kritika
A film mindent tud, ami egy nem mindent elsöprő, de felhőtlen szórakozáshoz kell. A rendező, Taika Waititi ha nem is a legcsúcsabb művét tette ezúttal az asztalra, de azért jó munkát végzett. Jó volt a polinéz isten háta mögötti témaválasztás is, és Michael Fassbender is hozta a tőle már megszokott színvonalat. Az elején nem mondták be, hogy megtörtént eseményeken alapul, de elég hamar rá lehetett jönni, mert Fassbender olyan hajszínnel és frizurával, valamint kezdetben olyan szakállal jelent meg, amilyet rendező magától nem kényszerítene rá szegény, jobb sorsra érdemes színészre. Aki egyébként rémisztően le van fogyva éppen, de ez csak mellékes megfigyelés. A vége kicsit hamar csengett le, számítottam valami hosszabb kifutásra, de nem hagyott hiányérzetet. Nem egy komplex alkotás, de kellően jó, hogy senkinek se kelljen sajnálni a ráfordított idejét. Nézzétek bátran. A 18-as korhatár-besoroláson kiégtem. Ez komoly, hogy itt tartunk? A focicsapat egyik tagja transznemű volt, nem valami netflixes kvóta megfontolásból, hanem mert ez egy megtörtént alapú film, és a valóságban is volt ott egy ilyen játékos. Miközben a kormányunkra teljesen ráégett a szerteágazó pedofilbotrány, ami mindenütt sötét szálakkal szövi át, itt most aztán jól megvédték a fiatalokat. Mi is lenne a világból, ha meglátnának egy ilyen embert, amilyen a valóságban is mindenütt létezik?
Kedves hangulatú, könnyed kis limonádé film. Erőssége, hogy a good-feel hangulatot hozza: a szamoai életérzést, mi szerint az élet szép, a dolgok rendbe jönnek ...vagy nem, de akkor se baj. Igaz történetet dolgoznak fel, a focicsapatuk valóban csúnyá... Több
Taika Waititi tud nagyon sok és nagyon jó is lenni, szerencsére most az utóbbit éreztem. Nagyon kellemes hangulatú, barátságos, feel-good film. Mosolyogva néztük végig. Végre egy film, amiben nem hal meg senki, semmilyen borzalom nem történik (ritkán látok ilyet), szerethetőek a karakterek. Még a transz vonal is teljesen rendben volt szerintem, nem a torkon lenyomós propaganda történet. Teljesen emberi. Elég hirtelen lett vége a történetnek, bár belegondolva nem maradtak elvarratlan szálak. A tökéletes 10/7 pontos, vasárnapi pihenős, jókedv generáló film.
Fenntartásokkal ültem be a moziba: már megint egy film a lúzer edzőbáról, akit kutyaütők mellé rendeltek... Aztán az első poénok után kezdtem fellazulni, és magamba szívni a szamoai életérzést. Végül egy remek példát láttam arról, hogy kell egy igaz történetről úgy filmet készíteni, hogy az élvezhető is legyen.
A Jerico blogon bővebben is írtam erről a filmről, és véleményem ott is az volt, hogy ez a történet egy kihagyott lehetőség. Az alapja egy megtörtént sztori: egy bukott, de hajdan élvonalban edzősködő szakember valóban leszerződött egyszer a világranglista utolsó focicsapatához Amerikai Szamoára. A főszerepet a csontsoványra fogyott, jobb napokat is látott Michael Fassbender kapta, aki olyan emlékezetesen nyújtott Tarantino filmjében, a Becstelen brigantykban és a Prometheusban, illetve a Covenantban is. Ezúttal azonban gyengécske, amit csinál, kevéssé tud vicces lenni, és nem is különösebben eredeti az alakítása. Ami tetszik a filmben, az a szamoai életszemlélet: mindig van az életben második félidő, amikor helyrehozható minden, és amikor elérhetjük az élet legfőbb célját: a boldogságot. A 18-as karikára próbáltam magyarázatot találni, de nem nagyon sikerült. A tippem az a szereplő, aki férfiként nővé szeretné operáltatni magát. De erős túlzás a dolog, mert az égvilágon semmi gázos nincs abban, ahogyan a film kezeli ezt a szálat. Értékelésem: 3 csillag.
Alapvetően jó a sztori, hiszen megtörtént eseményekre épül, a kivitelezés mégis nagyon gyengécske. Ha producerként vagy rendezőként olvasom el a történetet, azt mondom: ebből kiváló film készíthető. De valahogy mégis elrontják, Pedig a Taika Waititi és Michael Fassbender páros elég tapasztalt filmes duó.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Úgy ültem le megnézni ezt, hogy már láttam a 2014-ben készült dokufilmet a csapatról, és igazán tetszett. Annál nagyobb csalódás ért, amikor láttam, hogy ez a sztori viszont több helyen figyelmen kívül hagyja a valóságban történteket csak azért, hogy izgalmasabbnak hasson. Ez nem jó irány. A film egyszerre akarja a drámát és a komédiát letolni a torkunkon, ez nálam nem sikerült. Elhibázott lépés volt, hogy nem igazán a csapatra, hanem 2 emberre koncentrál, az edzőre és Jaiyah-ra. Valamint azt is képtelen voltam eldönteni, hogy a kedves rendező vajon hülyét akart-e csinálni a sziget népéből, vagy csak ártatlan poénkodásnak szánta azokat az elemeket... – Délben mindenki lefagy, mint a windows, mert akkor van az ima ideje... (bullshit). – A kapusuk sosem volt akkora hordó, mint a filmben. – Jaiyah volt az egyik legjobb védő, mégis a történet szerint mindig elkésett, és rosszul szerepelt az edzéseken. – Tonga ellen vezettek 1-0-ra a félidőben, és nem fordítva, ahogy a filmben mesélik, ezáltal Rongen sem akart hazamenni... – A FFAS elnöke meséli, hogy büszke a csapatra, hogy végre rúgtak gólt, és nyertek is, annak ellenére, hogy utána az összes mérkőzést elveszítették. Ez nem igaz. Második helyen végeztek a csoportban Samoa mögött, elég csak utánanézni a neten.
Hónapok óta szerettem volna megnézni ezt a filmet, ezért nagy elvárásokkal kezdtem el a megtekintését, és azt kell mondjam, hogy... nem csalódtam. A dramedy műfaj meglepő módon jól áll Taika Waititinek. A kétballábas Amerikai Szamoa csapat csetlő-botló ügyetlenkedése mellé a végére sikerült egy jól működő drámai szálat is becsempészni a történetbe, ezért a rendező korábbi agymenéseitől eltérően – A győztes gólnak – van mondanivalója. Megnevettet és elszomorít egyszerre.
Nem szoktam vígjátékokat nézni. Azt hiszem, ez talán a legnehezebb filmes műfaj. Az esetek nagy részében el is szúrják. (A jó vígjáték legalább annyira kell hogy elgondolkoztasson, mint amennyire nevettetnie kell.) Most kivételt tettem. Úgy éreztem, ezt érdemes lesz megnézni. És jól döntöttem. Lehet, hogy a történeti hűség nem a legtökéletesebb, de hiszen nem is egy dokumentumfilm. Viszont rengeteg emberség, szépség és igazság van benne. Aki szereti, követi a focit, azt is tudja, hogy bizony az eredményességnek csak egy része a technika, taktika, tudás. Legalább ekkora szerepe van a pszichének, a motivációnak. Estenként még talán nagyobb is. De a film valójában nem is a futballról szól. És ez pont így jó.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
