Olivér és társai (1988)

Az Olivér és társai a Disney-stúdió egyik elfeledett rajzfilmje, amelyre nem tudom miért szolgált rá. Egyrészt van annyira cuki, mint a stúdió más filmjei, jó karakterekkel, jó zenével operál, ráadásul olyan témákat boncolgat (kitaszítottság, barátság, az otthon megtalálása), amelyek fontosak, s mindezt oly módon közli, hogy a gyerekek nemcsak szórakozni tudnak rajta, de akár a fantáziájukat is beindíthatja. Az már csak hab a tortán, hogy az állatkarakterek (élükön Olivérrel) nagyon szerethetők. Adódhat a kérdés, hogy akkor hol lehet a probléma, miért nem lett olyan ismert ez a mese, mint az egy évvel későbbi A kis hableány, vagy a korábbi A dzsungel könyve? Bár az állati karakterek tényleg jók, ügyesen kidolgozottak (és persze rendkívül kedvesek), ugyanakkor az emberi karakterek nagyon egysíkúak (a gonosz, aki nagyon gonosz, valamint a jószándékú, de szerencsétlen segítő) egyedül a kislány kap érdemi mélységet, ami nagyon is jót tesz a filmnek. Az akciójelenetek helyenként a szürrealitásba mentek át, még akkor is, ha egy meséről van szó (főleg a filmvégi üldözős jelenetnél éreztem, hogy mintha elgurult volna kissé a gyógyszer). Szóval hiába a jó téma, az érdekes (állat)karakterek, a cukiságfaktor pedig az egekben, azért a történetvezetésben akad egy-két olyan apróság, amire azt mondom, hogy ez már azért egy kicsit túlzás. Mindenesetre a macsek tényleg aranyos, macskás, kisgyermekes családnak pedig szinte kötelező megnézni.

Nagyon vicces film, szeretem az ilyen kalandos rajzfilmeket... Családban mindenki szereti, 10 éves rokonom odáig meg vissza van ezért a filmért :D Szerintem is jó :)