Egyetlen

Komor, szürke (kék) minden. Nem egy vidám alkotás. Lassú, megragadja a lelked és nem ereszti. Vannak jelenetek, melyek erősen játszanak az érzelmekkel. Szerintem nehéz állást foglalni, hogy ki milyen módon viselkedne azokban a helyzetekben, melyekbe a szereplők sodródnak. Azok ne kezdjenek bele, akik szórakoztató filmet keresnek. Azok se, akik művészetet. Akik hangulatot keresnek a fenti mondatokat figyelembe véve, akkor megtekintésre ajánlott. Az érzelmeiken, gondolataikon pedig rágódjanak később.

Nem fogom bonyolítani, egyszeren imádom az olyan sci-fiket, amelyek túlmutatnak a műfajon. Remekül meg van írva az Egyetlen, hihetetlen, hogy ennyi mondanivalót tudtak belezsúfolni a készítők.

Próbálom újra és újra felidézni a látottakat, és közben a film pozitívumaira gondolni, de csak nem sikerül. Kiszámítható és unalmas, sokkal, sokkal több akció és feszültség kellett volna bele.

A "vírus pusztít a bolygón" téma aktualitása ellenére, agy talán épp amiatt elég vérszegénynek éreztem Takashi Doscher filmjét. Mentségére szóljon, hogy nagyon alacsony költségvetésből kellett összehoznia, de akkor is hiányzik belőle a képernyő elé szegező intenzitás. Műfaján belül sajnos nem tartozik az élmezőnybe.

Sajnálom, borzasztóan vontatott film volt, és addig bonyolították az egészet, amíg a végén szinte se füle- se farka nem lett az egészen.