Rambo

Emlékszem még alábeszélősen láttam először. :) Nagyon jó akciófilm volt és még mindig az. Stallone elpusztíthatatlan!

A First Blood (Rambo) remekül ötvözi a blockbusterek és a drámák jegyeit, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy csakhamar kultikus státuszra tett szert. Egyébként meg gyermekkorom egyik meghatározó filmélménye volt, csak akkor még nem tudtam, mitől ... Többis volt ennyire jó. Ha kimaradt, okvetlenül pótold, és ne gondold, hogy ez egy szokásos vérengzős akciómozi, mert ez nem is állhatna távolabb a valóságtól.

Számomra a Rambo jelentette az első mérföldkövet a filmek szerelmeseivé váláshoz vezető rögös úton. Régebben rendkívül kritikus voltam, kevés műfajbeli alkotás ragadta meg a figyelmem. Mai napig emlékszem, mikor először megnéztem, és másfél óra után ... Többsokkolva álltam fel a képernyő elől. Hát tényleg megtörtént. Találtam egy olyan filmet, amelyre egy rossz szót nem tudok mondani! Ehhez természetesen hozzájárult Stallone elképesztő alakítása, a rengeteg akció és harcjelenet valamint a fergeteges poénok... (Igen,a mai napig sem értem, hogy hogy, de Stallone filmjein már többet röhögtem egész életemben, mint az összes vígjátékon egyszerre). Mindenesetre ez a Rambo széria talán legkiemelkedőbb alkotása, s bátran állíthatom, hogy a mai napig ez jelképezi számomra a műfaj iránti töretlen rajongásom.

Aki nem látta ezt a filmet, minden bizonnyal nem fogja érteni, miért mondom, hogy ez az egyik legjobb akció-thriller a nyolcvanas évekből, és még sok mai élvonalbeli alkotással is felveszi a versenyt. Ne keverjük össze ezt a filmet a folytatásaival, ... Többmert a First Blood egy egészen kimagasló mozi, és bizony mondjon bárki bármit, helyen van a klasszikusok között.

Csak szeretném én is megerősíteni hogy ennek a Rambonak semmi köze a folytatásokhoz a címszereplőn kívül (habár a John Rambo utolsó jelenete tökéletesen visszahozta ennek a Rambonak a szellemiségét és hangulatát, de sajnos még csak törekvés sem volt ... Többegy ilyen mélységű drámára egyébként.) Elsősorban ez egy dráma, a háború utáni PTSD-ről, beilleszkedési nehézségekről. Ezt a részt én nehezen tudom propagandának tartani, egyáltalán nem pozitív képet fest az USA-ról (társadalom- és erőszakszervek kritikája). A többi részről ezek sajnos nem igazán mondhatóak el, habár az is egyfajta kritikája a társadalomnak, hogy a folytatások lettek igazán népszerűek és kultikusak, pedig valódi értéket nem hordoznak, korrekt szórakoztató trash filmek és ennyi. Ez a rész viszont a "poszt-háborús" filmek egyik alapköve, ha kicsit melodramatikus is néhol.

Nekem annyira nem jött be. Túl lapos volt az én ízlésemnek, igaz egész jó jelenetek akadtak benne ennek ellenére maga a történet nem volt egy hűha, kategória. Max közepes.

VHS, alámondás, képcsöves tv, Rambo az első nagy kedvenc mind a mai napig!