Ruffian, a csodakanca

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film vége egyszerűen borzasztó. Fájdalmas, de nagyon. Kínomban hangosan kiabáltam volna, hogy fáj, fáj, fáj.... Ez a film Ruffian, a csodakanca történetét meséli el, akit ideje korán levágott az emberi kapzsiság és butaság. A film története olyan A... Többmerikai álom mintájára indul, a ló mindent megnyer, mindenkit legyőz, minden futamot új pályacsúccsal nyer meg. Ruffian nagyszerű sebessége és tehetsége az edzési időszak alatt, a győzelmei, a Filly Triple Crown Victory és a Kentucky Derby győztese, a Foolish Pleasure elleni versenye során derül ki. Amit szeretek ebben a made-for-cable filmben, az az, hogy nem kell lóverseny rajongónak lenni ahhoz, hogy élvezzük a szépen felvett jeleneteket. Azon az utolsó tragikus futamon, a szétlövésben Ruffian lába kettétörik. Ezt a filmben olyan élethűen vitték filmvászonra, hogy az még most is fáj, a hideg futkos a hátamon, izzad tőle a tenyerem. A film többi részében van némi hiteltelen jelenet, pl. idegesítőek voltak a Ruffianról tudósító újságírók ábrázolásai. Ez 1975-ben volt, nem 1935-ben. Az 1970-es évekre már régen eltűntek a pattintható karimájú kalapok, amelyekbe „Press” kártyákat ragasztottak. Vagy az újságírónak egy 1940-es évekbeli vintage kézi írógépe volt, holott 1975-ben a legtöbb újság szerkesztőségében volt már elektromos írógép. Ezeket és a horror jelenetet leszámítva, aki szereti a lovassportot, azoknak érdemes megnézni.