A felkészületlen anya (2022)

Adott egy nő, aki nagyon szeretne anya lenni, mondhatni minden áron. És amikor rájön, hogy már csak hat ciklus áll a rendelkezésére, hogy teherbe essen, kétségbeesik, és ez szó szerint bármire képessé teszi. Ahhoz képest, hogy dán gyártmány, nem lett túl magasröptű. Az első két-három részben még úgy nézett ki, hogy lehet belőle valami, de aztán elveszett az egész, és csalódás lett a vége. A kezdetben hiteles termékenységi szakértő, aki minden ügyféllel szót tudott érteni, konkrétan saját maga ellensége lesz, majd felrúg mindent maga körül és átgázol mindenkin a nyakatekert hazugságaival és felelőtlen viselkedésével. A végére minden értelmét veszíti, és nagyon sajnálom, hogy ezt hat részig húzták, négy is elég lett volna a vergődésre. Többet vártam a sztoritól. Ugyanakkor jó volt látni a kerékpáros Koppenhágát.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Vajon mire gondolhatott a költő? – morfondíroztam magamban, miközben az utolsó epizód stáblistája villódzott a képernyőn. Ugyanis az első rész alapján még úgy tűnt, a méltán világhírű dán humor ünnepét láthatjuk. Oké, a vígjátéki alaphelyzet – ti. hogy egy doktornő részegen anyagot lop a spermabankból, amivel aztán megtermékenyíti saját magát – bűncselekmény, de kétségtelenül hordoz magában némi helyzetkomikumot (félve merném leírni, hogy vicces). Az a poén pedig, hogy a főszereplő permanensen tiltott helyre parkolja le a kerékpárját, annyira fontos, hogy háromszor vagy négyszer is kihangsúlyozzák az alkotók – mit mondjak, szakadtam a röhögéstől. De aztán gyorsan kiürül a humorbonbonos doboz, hősünk immár szórakoztató elemek nélkül bonyolódik bele egyre jobban a saját hazugságaiba, és lesz a kezdetekben szerethető hősből egy szánalmas lúzer. Persze még mindig vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy legalább a társadalmi üzenet érthető, de az a helyzet, hogy több fontos kérdésen is nagyvonalúan lép túl a film. A személyes konfliktusok sem igazán kiélezettek – a legnagyobb dráma, hogy a főhős dühében összetör egy kávés poharat –, de ezt tudjuk be az északi habitusnak. Megszokott szinglifilm-elem az is, hogy hősünk nem igazán jön ki az anyjával, de ennek a mélységeiben sem merülünk el, felszínes marad, mint ahogyan gyakorlatilag minden, ebben a moziban. Ami alapján megállapítható, hogy nemcsak az anya volt felkészületlen, hanem a film alkotói is.

A sorozat megérti az érzelmi oldalát annak, amin a nők önállóan és szeretteikkel együtt keresztülmennek ilyen és hasonló helyzetekben. Szerintem jól kezelték a problémát, nekem nagyon tetszett.

Nagyon élveztem a sorozatot, és bár a férfi nézőpontom kissé nehézkessé teszi, hogy teljesen átéljem, élveztem a drámát és a kálváriát, amit a főszereplőnek el kell viselnie, hogy tovább fenntartsa a titkát.