A csodák útján

Maggie Smith tiszteletére választottam ezt a filmet, és bár a története nem igazán szippantott be, azért jó volt nézni a két Oscar-díjas néni újabb parádés alakítását.

A szereposztásra felkapja az ember a fejét. A történet egy erős közepes, érzelmes darab.

Csodát várni a filmtől nem érdemes, de egy kellemes etűd filmre számíthatunk. Történetünk főhősei elakadtak életük nehézségeiben, és a francia kegyhelyre, Lourdes-ba zarándokolva a csodában reménykednek, hogy majd az fordít a sorsukon. Mindenki nagyo... Többn korrektül játszik a filmben, még valamennyire azonosulni is lehet a történetekkel, de aztán egy ordas nagy hazugság és az utána következő azonnali kibékülés nálam lehúzta a sztorit. A világon nincs olyan, hogy ilyen mély konfliktusok egy kis ejnye-bejnyére rögtön rendbe jöjjenek... A tálalás viszont profi, a megidézett hatvanas évek hangulata nosztalgikusan szép lett.

Ennek a filmnek mindjárt az elején kiemelem a legnagyobb erényét, méghozzá azt, hogy látványos retró elemekkel jeleníti meg a 20. század közepének dublini és lourdesi helyeit, a kettő között ultramenő autóbusszal mennek, csiribiri színes ruhákban. Néhány nő, egy néma gyerek meg egy pap lecsapatnak Lourdesbe, mert nyertek oda ilyen szent jegyet a vallási közösségükben valami tehetségkutatón. A film közepéig tart, mire sikerül kinyomozni, hogy ki kicsoda, ki kinek a kije. Aztán kiderül, hogy a történet kissé karcsú. Hát dióhéjban ennyi.

Egy ilyen szereposztást látva én nagyon vártam a filmet, és bár nem is csalódtam benne, nekem valahogy túlságosan könnyedre volt véve a hangneme.

Egész egyszerűen jólesett a lelkemben ez a film...amolyan kellemes hangulatú, mégis tartalmas történet.