Ennek a filmnek mindjárt az elején kiemelem a legnagyobb erényét, méghozzá azt, hogy látványos retró elemekkel jeleníti meg a 20. század közepének dublini és lourdesi helyeit, a kettő között ultramenő autóbusszal mennek, csiribiri színes ruhákban. Néhány nő, egy néma gyerek meg egy pap lecsapatnak Lourdesbe, mert nyertek oda ilyen szent jegyet a vallási közösségükben valami tehetségkutatón. A film közepéig tart, mire sikerül kinyomozni, hogy ki kicsoda, ki kinek a kije. Aztán kiderül, hogy a történet kissé karcsú. Hát dióhéjban ennyi.
Egy ilyen szereposztást látva én nagyon vártam a filmet, és bár nem is csalódtam benne, nekem valahogy túlságosan könnyedre volt véve a hangneme.