The Surrender

Meglepően okés film ez. Szépen bemutatta központi tematikáját, remek színészettel és egy kellemesen creepy lezárással. Bár a bevezetője kicsit lassú, megéri a filmmel maradni, mert akad pár egész kreatív pillanat, még ha a történet jelentős részét már láthattuk más, hasonló filmekben. A sztori a gyászról szól, annak lépéseit öltözteti fel misztikus köntösbe. Anya és lánya megpróbál érzéseikkel és egymással is küzdeni, amikor a családfő meghal. Az anyuka elvetemült tervbe kezd bele, megpróbálja visszahozni a férjét. Népi horrorba csak kicsit folyik át a sztori, ez főleg egy családi dráma marad, mely enyhén mélyebbre is áshatott volna, mint amennyire tette. A film érdekessége a túlvilág ábrázolása, bár látszik, hogy nagyon sok nem volt a büdzsében, hogy a tipikus "családi házas horror"-tól eltávolodjanak. A feszültség végig megmarad, és ezzel már rengeteg más hasonló film fölé teszem a The Surrendert. A film végső csavarja egy apró érzéki pillanat, mely szépen összehúzta a sztorit. A dolog a színészi alakítások miatt működik igazán. Mindkét karakter remekül hozza a szerepet, és nem érezni annyira a tipikus zsánerkliséket.

Kellemes meglepetés volt ez a semmiből jövő, IMDb 500 szavazatos underground holmi. Témájánál fogva nagyon érdekelt, mostanában jöhet minden, ami az okkultista szertartásos horror szubzsánerbe tartozik. Egyre több ilyen jelenik meg. Nagyon jól indul, igazából jó is marad, de el tudtam volna képzelni más befejezést, és lehetett volna egy fokkal erősebb film is belőle. Ennek ellenére egyszer-kétszer kirázott a hideg közben. Nem olyan jó, mint az Oddity vagy a Dark Song, de csak egy kicsivel marad alattuk.