Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban (2022)

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Na, ebben volt minden! Őszintén szólva az elején féltem, hogy annyira rossz lesz, hogy ki kell majd kapcsolnom. Nem így lett, viszont a végét, amikor fény derül a gyilkos kilétére, azt az agyam maximálisan ignorálta, ha lehet ilyet. Ott gondolkoztam el, hogy ez most komoly vagy viccelnek? Ez valami kicsűrt szívatás? Az nagyon beteg volt! És túlontúl túlzásnak, elkapatásnak tartom azt a részt, amit Emmával csináltak. Miért kell ilyen gonoszsággal átitatott szerepeket osztani gyerekeknek? Értem, hogy film, de ez akkor is annyira elvetemült dolog. Szörnyű volt azt a részt nézni, komolyan. Aztán a vége persze mesébe illő szirupos, hogy újra összejönnek és lesz egy újabb kisbabájuk. Ha nem történik meg ez a sok szörnyűség, hamarabb is összejöhettek volna. Vagy minek váltak el? Amúgy meg ki fogadja fel terapeutájának a volt férjét? Ki viszi haza a rehabilitált családmészáros ex-páciensét, hogy legyen a karbantartójuk? Nem csoda, hogy három forgatókönyvíró kellett egy ilyen beteg történethez. Sok sebből vérzik a sztori, tényleg gyógyszerre kell inni, hogy ilyen forgatókönyvet dobjanak össze. A végén persze nyitva hagyják a folytatás lehetőségét, Anna meg nem tanul semmiből. Imád hallucinálni. Ui. Glenn Close-nak nagy szerep nem jutott.

Érdekesen indul, egy talányos thriller benyomását keltve, aztán fokozatosan, percről percre haladva lesz egyre nagyobb gagyiság belőle. Egy naponta 2 üveg bort bevedelő nő mindenesetre nem így néz ki: nincs egészséges, feszes bőre, kisportolt alakja, tiszta szemekkel. És persze egy 40 kilós kislány sem tud felnőttekkel elbánni fél kézzel. Hogy csak két problémát említsek. De az egész úgy ahogy van, nagyon gáz, a padláson életvitelszerűen lakó hapsival és a semmit ki nem nyomozó rendőrökkel. Elvesztegettem egy csinos színésznő miatt két órát az életemből a megnézésével. Értékelésem: 30%.

Bírom, hogy az ilyen félrement dolgoknál, hogy a fő mentség mindig: "valójában ez egy paródia volt". Bájos. Ha bejön a film a nézőknek, akkor tudatos thrillernek csináltuk, ha meg nem jön be: bocsi, de hát ez egy paródiának volt szánva. A gáz az, hogy ez a film egyiknek sem jó. Paródiához túlságosan komolyan veszi önmagát, thrillernek, kriminek, esetleg horrornak meg ultragyenge. A legtöbb jó, amit el lehet mondani róla, az az, hogy Kristen Bell megcsodálható fehérneműben és farmerban (mindkettőben nagyon jól mutat). De hát ez is csak férfitársaim számára jelent pozitív élményt. Értékelés: 25%.

Nem tudom eldönteni, hogy a film komolyan gondolja magát, vagy egy félresikerült komédia akar lenni igazából. Jól indul, de ahogy haladunk az időben, egyre furább lesz a sorozat. A párbeszédek néhol nagyon bugyuták. A végétől pedig még mindig nem térek magamhoz. Csak ennyit tudok mondani... ez most komoly??? XD

Számomra sok szuperprodukció nagy csalódás, hiszen a legtöbb esetben a látványra és a bevételre utaznak. Ezek a prioritások, a minőség pedig nem feltétlenül opció. Ez a hosszas címmel rendelkező sorozat azonban remekre sikeredett. A színésznő telitalálat volt a szerepre (annak ellenére, hogy legtöbb esetben inkább a komikus énjét villogtatta eddig meg). Fordulatos, jól összerakott történet, mely egy leheletnyi vontatottság után fordulatos sztorivá növi ki magát. Talán görbetükörnek is tekinthetjük. Egyértelműen érdemes a figyelemre! Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

A bevezető rész után gondolkodtam a folytatáson, de szerencsére jól döntöttem, mikor a döntően 20-25 perces részekből álló sorozatot tovább néztem. A 2. rész vége ugyanis kellően berántott ahhoz, hogy a végéig kitartsak. Összességében egy nem hétköznapi és alapvetően jól összerakott, fordulatos szériáról van szó, amin jól szórakoztam.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez elég váratlan volt, de annál jobban esett (oké, egy kevés még hátra van). Hirtelen nem ugrik be, hogy láttam volna ilyen jellegű thriller 'paródiát', amiről, ha nem tudod, hogy végülis csak egy fricska, akkor egy darabig még komolyan lehet is lehe... több»t venni. De az egész valahogy nagyon intelligens módon állít görbe tükröt a műfajnak, nem sírva röhögősek a poénok, de minél tovább haladsz, annál világosabbá válik, miféle humort is akart közvetíteni. A belső monológok tényleg hülyét csinálnak a zsánerből, de a legjobb módon, a történet egyszerre ismerős nagyon, de tartogat újdonságokat. És az égetően fontos kérdések mellett az sem hagy majd nyugodni, hogy vajon hány kerámiatál van a főhősünk otthonában, tud-e mást sütni, mint rakott csirkét, és miért tart a szerelőnek hetekig megjavítani egy postaládát (nem biztos, hogy sikerrel jár), amikor láthatóan minden nap dolgozik vele. És ez tényleg csak a jéghegy csúcsa. Nem tudom, melyik alkotó mit ivott és milyen gyógyszerre (lásd a főhősünket), de akárhogy is, nálam ezzel betalált.