Staten Island királya

A film hangulata és képi világa abszolút közepesre sikeredett. Maga a sztori se lett valami nagy szám, így erre nem is tudtunk mást adni, mint a közepes értékelést.

Judd Apatow ismét egy tartalmas vígjátékot készített (ezúttal drámával vegyítve). Jó volt látni, pláne, hogy a műfajban mostanában eléggé egy kaptafára készülnek a filmek. Én Pete Davidson komikus múltját egyáltalán nem ismertem, de nagyon jól hozta ... Többa főszereplőt, kifejezetten jót tett, hogy nem egy ismert színészt választottak.

Örültem, hogy főszereplő egy viszonylag ismeretlen arc volt, jobban állt a filmnek. Olyan természetes humora volt, nem erőltetett.

A film írója és főszereplője megegyezik, a saját életét írta meg valamilyen szinten. Scott (Pete Davidson) egy diszfunkcionális 24 éves fiú, akinek az apja meghalt, a húga épp kirepül a házból egyetemre, úgyhogy a maradék csonka család is felbomlik. Scott idealizált képet ápol apjáról, és gyakorlatilag halogatja a felnőtté válást. Ehhez az édesanyja (Marisa Tomei) szándékán kívül asszisztál. Innen szép nyerni, végignézhetjük, mennyire sikerül a személyiségfejlődés. Önmagában nem kivételes, sok film épült már erre a szituációra, ennek ellenére maximumot adtam, mert mindezt jó humorral viszi végig, igazán jól nézhető. Megnézésre mindenkinek ajánlott szerintem.

Igazi keserédes szatíra, tipikus Judd Apatow történet. Sérült emberek találkozásának története, mely változást hoz mindannyiuk életébe. Nem feltétlenül nagy vagy pozitív a változás, de hatással vannak egymásra. Ez a kiragadott epizód az életükből pedig úgy van hatással ránk, mint a szereplők egymásra.

Indokolatlanul hosszúra nyújtott történet, ami a fő karakter jellemfejlődéséről szól, más értékeset nem találtam benne.

Azért jó ez a film, mert van egy állandó, tök jó hangulata, remekül működik mint dráma, és legalább annyira jó vígjátéknak is. Én legalábbis jókat mosolyogtam a poénokon, ami ritka a mai tucat vígjátékok esetében.

Kezdett kicsit elegem lenni , hogy mostanában nem találok megfelelő új vígjátékokat. Aztán szemet vetettem erre. Eléggé negatívan álltam hozzá, hiszen a mai világban akkor jó egy vígjáték, ha belerakják a drogokat stb. Azt viszont el kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt, és sokat nevettem, főleg, mert csípem a fekete humort.

Jaj, azok a tetkók, amiket a tűzoltó pali hátára varrt. Imádtam a filmet, van benne útkeresés, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Végre egy üveggyöngy a sok szemét között. Igazán jól szórakoztam.

Olyan magával ragadó a film. Sodor a története és azon kapod magad, hogy vége. Maga a story semmi különös, de valahogy a hangulata nagyon erős tudott lenni.

Picit egyszerű volt a története, de ettől függetlenül kedvelhető. De nekem olyan egyszernézős darab.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Számomra átlagos lett. Sok ilyen film készült már, de az ilyen típusú filmek közül ez lett a kedvencem. Pete Davidsonnak nagyon jó a szerepe, nagyon jó volt, jól el tudta játszani, amit kellett. Volt benne pár jól elsült poén, de nem mindegyik fogott meg. A Staten Island királyát nem tudom hová tenni, nem tudom konkrétan értékelni. De tetszett (valamennyire). Mint mondtam, nem lett kedvenc, de elfogadtam Pete Davidson új alkotását. Érdekes volt, mikor Scott apja, a tűzoltó életét vesztette, és Scott akkor csak 7 éves volt. Aki meg szeretné nézni, az hát nézze meg! Nincs benne nagyon sok erőszak, de káromkodás igen. Az ilyen 16+-os filmekben mindig van csúnya beszéd. Nézzétek ezt a filmet, ha akarjátok! Hogy mennyire értékelem ezt a filmet? Pontosan 78,3%-ra.

Valahogy így kell jó drámát készíteni. A fiú küzdelme a saját problémáival nagyon megérintett, mégis átjárta az egész cselekményt valamilyen mókás könnyedség, ami nem engedte, hogy az egész hangulata komorrá váljon. Nagyon jó film, ajánlom megnézni.