Staten Island királya (2020)

Indokolatlanul hosszúra nyújtott történet, ami a fő karakter jellemfejlődéséről szól, más értékeset nem találtam benne.

Judd Apatow ismét egy tartalmas vígjátékot készített (ezúttal drámával vegyítve). Jó volt látni, pláne, hogy a műfajban mostanában eléggé egy kaptafára készülnek a filmek. Én Pete Davidson komikus múltját egyáltalán nem ismertem, de nagyon jól hozta ... több»a főszereplőt, kifejezetten jót tett, hogy nem egy ismert színészt választottak.

Igazi keserédes szatíra, tipikus Judd Apatow történet. Sérült emberek találkozásának története, mely változást hoz mindannyiuk életébe. Nem feltétlenül nagy vagy pozitív a változás, de hatással vannak egymásra. Ez a kiragadott epizód az életükből pedig úgy van hatással ránk, mint a szereplők egymásra.

Örültem, hogy főszereplő egy viszonylag ismeretlen arc volt, jobban állt a filmnek. Olyan természetes humora volt, nem erőltetett.

Kezdett kicsit elegem lenni , hogy mostanában nem találok megfelelő új vígjátékokat. Aztán szemet vetettem erre. Eléggé negatívan álltam hozzá, hiszen a mai világban akkor jó egy vígjáték, ha belerakják a drogokat stb. Azt viszont el kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt, és sokat nevettem, főleg, mert csípem a fekete humort.

Azért jó ez a film, mert van egy állandó, tök jó hangulata, remekül működik mint dráma, és legalább annyira jó vígjátéknak is. Én legalábbis jókat mosolyogtam a poénokon, ami ritka a mai tucat vígjátékok esetében.

Jaj, azok a tetkók, amiket a tűzoltó pali hátára varrt. Imádtam a filmet, van benne útkeresés, hogy megtaláljuk önmagunkat.