Végtelen történet (1984)

Gyermekkorom óriási hatású kedvence. Imádom.

Elég rég volt már, hogy én ezt a filmet megnéztem, az rémlik, hogy tökre oda voltam érte. Simán elvarázsolt és látványilag sem volt probléma persze az akkori időkben még.

Régebben láttam már, de arra visszatérők emlékezni, hogy nem voltam tőle elragadtatva. Egynek elment már akkor is, és most is hogy belenéztem így gondolom.

Nagyon régi fantasy, talán az első elfogadható fantasy-k egyike. Kalandos film, a kor technikájának megfelelő, de maga módján egyedi és mesés megoldásokkal és díszletekkel.

Végtelen és unalmas. És végtelenül unalmas. Még kisebb koromban néztem meg, de a történetnek se füle, se farka. Csak annyit jegyeztem meg, hogy alig vártam, hogy ez a maratoni semmi véget érjen. Semmi nem is ragadt meg belőle, pedig a legtöbb filmre, amit nézek, emlékszem. Időpocsékolás abszolút.

Gyermekkorom óriási hatású kedvence, az egyik leghangulatosabb mesefilm a 80-as évekből.

Biztos az a baj, hogy mai szemmel néztem meg, de kezdtem félni, hogy sose lesz vége, ahogy a címe is mondja. Uncsi, és teljesen feleslegesnek éreztem. Kidobott idő volt.