Hegyi Barnabás

1

Hegyi Barnabás, az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar operatőr 1914. március 4-én született Zborón. Budapesten tanult technológiát és iparművészetet, majd alig huszonévesen, 1936-ban bekerült a filmszakmába, a Magyar Film Irodához. Itt kezdetben laboráns és segédoperatőr volt, majd 1940-ben kezdte el az operatőri tevékenységet.

A 40-es évek első felében sok romantikus filmet, vígjátékot fényképezett, de több „problémafilm” (Őrségváltás, Dr. Kovács István, Az első) is fűződik a nevéhez. A második világháborút követően karrierje töretlenül folytatódott, ám 1945-ben az igazoló bizottság az Őrségváltás c. film miatt két évre eltiltotta őt munkájától. Ebben az időszakban a Magyar Rádió műsorfelügyelőjeként dolgozott, majd az operatőri tevékenységhez visszatérve már jelen volt az új filmművészet megszületésénél is (Ének a búzamezőkről, Valahol Európában). Miközben megszámlálhatatlanul sok nagyjátékfilm operatőri feladatait látta el, rövidfilmeket, illetve oktató- és propagandafilmeket is készített az 1950-es években.

Kísérletező alkat volt, többek között ő volt az első magyar operatőr, aki színesfilmeket készített, és a kamerát kézbe véve is forgatott, ami még egyáltalán nem volt megszokott eljárás. 1952 és 1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. Érdemei elismeréseként több kitüntetésben is részesült: 1950-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban érdemes művész lett, 1966-ban kiváló művész. Kétszer volt nős, második feleségétől, Martin Évától született Barbara nevű leánya, a későbbi színésznő. Hegyi Barnabás azonban már nem tudta élvezni a családi életet, ugyanis 52 évesen, 1966. április 28-án elhunyt.

Hegyi Barnabás, az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar operatőr 1914. március 4-én született Zborón. Budapesten tanult technológiát és iparművészetet, majd alig huszonévesen, 1936-ban bekerült a filmszakmába, a Magyar Film Irodához. Itt kezdetben laboráns és segédoperatőr volt, majd 1940-ben kezdte el az operatőri tevékenységet.

A 40-es évek első felében sok romantikus filmet, vígjátékot fényképezett, de több „problémafilm” (Őrségváltás, Dr. Kovács István, Az első) is fűződik a nevéhez. A második világháborút követően karrierje töretlenül folytatódott, ám 1945-ben az igazoló bizottság az Őrségváltás c. film miatt két évre eltiltotta őt munkájától. Ebben az időszakban a Magyar Rádió műsorfelügyelőjeként dolgozott, majd az operatőri tevékenységhez visszatérve már jelen volt az új filmművészet megszületésénél is (Ének a búzamezőkről, Valahol Európában).

Miközben megszámlálhatatlanul sok nagyjátékfilm operatőri feladatait látta el, rövidfilmeket, illetve oktató- és propagandafilmeket is készített az 1950-es években. Kísérletező alkat volt, többek között ő volt az első magyar operatőr, aki színesfilmeket készített, és a kamerát kézbe véve is forgatott, ami még egyáltalán nem volt megszokott eljárás. 1952 és 1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. Érdemei elismeréseként több kitüntetésben is részesült: 1950-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban érdemes művész, 1966-ban kiváló művész lett.

Kétszer volt nős, második feleségétől, Martin Évától született Barbara nevű leánya, a későbbi színésznő. 1966. április 28-án, Budapesten hunyt el.