Egyik nagyanyja egyiptomi-francia származású. Van egy fiútestvére, aki zenész. Bár édesanyja számos alkalommal vitte el moziba, Valeria kezdetben kardiológus szeretett volna lenni. Tizenegy éves korában gerincferdülést diagnosztizáltak nála, ezért öt éven keresztül hátmerevítőt kellett hordania. Tizennégy éves korában modellkedni kezdett, Athénban, Milanóban, Londonban és Los Angelesben is járt, valamint tv reklámokban is szerepelt. Otthagyta a középiskolát, hogy színészi karrierjére koncentrálhasson.
Sosem... Több
Egyik nagyanyja egyiptomi-francia származású. Van egy fiútestvére, aki zenész. Bár édesanyja számos alkalommal vitte el moziba, Valeria kezdetben kardiológus szeretett volna lenni. Tizenegy éves korában gerincferdülést diagnosztizáltak nála, ezért öt éven keresztül hátmerevítőt kellett hordania. Tizennégy éves korában modellkedni kezdett, Athénban, Milanóban, Londonban és Los Angelesben is járt, valamint tv reklámokban is szerepelt. Otthagyta a középiskolát, hogy színészi karrierjére koncentrálhasson.
Sosem tanult színészetet. Karrierje egy szerencsés véletlenen múlott, amikor újságíró nagybátyja segítségével kapcsolatba került Lina Wertmüller rendezővel, aki épp A Joke of Destiny című filmjéhez keresett szereplőket, 1983-ban. Ekkor szeretett bele a színészetben és felhagyott a modellkedéssel. Ezután több filmszerepet ajánlottak neki, mindegyikre nemet mondott.
1985-ben a Kis tüzek című filmben láthattuk, élete első főszerepében, amelyért azonnal be is söpört egy olasz Golden Globe-ot. Ezután autóbalesetet szenvedett, amely miatt rövid időre fel kellett hagynia a filmezéssel. A Tale of Love című Francesco Maselli filmmel tért vissza, amelyért a Velencei filmfesztiválon díjat nyert. Olaszországban pedig a legnagyobb elismeréssel, az ezüst szalaggal jutalmazták alakítását.
Ezt követően olyan független filmekben láthattuk, mint a Három nővér és a The gold rimmed glasses. 1988-ban Los Angelesbe költözött és megindult hollywoodi karrierje, a Pee Wee nagy kalandjával, valamint az Esőemberrel, amelyben Tom Cruise karakterének a barátnőjét alakíthatta.
Szerepelt a Nagy durranás című vígjáték első és második részében, valamint meghallgatták a Micsoda nő főszerepére is. Az elkövetkező években olyan filmekben láthattuk, mint a 36 című francia thriller és a Quai des Orfévres. 2010-ben megrendezte első rövidfilmjét, Armandino e il Madre címmel, amelynek forgatókönyvét is írta.
2013-ban pedig már a Honey című film rendezői székében ülhetett, majd bemutatta Un Certain regard című filmjét is, amelyet a Cannesi filmfesztiválon is díjaztak. 2013-ban Armida Miserere karakterében láthattuk a Like the wind című Marco Simon Puccioni filmben. Filmjeiben gyakran énekelt is Giulia Doesn’t date at night című filmjében előadott Maybe once more című dalával ezüst szalagot is nyert.
Több éven keresztül élt párkapcsolatban Benicio Del Toro-val, akivel három közös filmet forgatott: A Pee Wee nagy kalandját, az Indián vért, amelynek rendezője Sean Penn volt, valamint a Submission című rövidfilmet, amelyet Del Toro rendezett.
(ArpiHajdu és Réci)
