2018.03.21 16:25 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
0

Egész jó dramedy

Vannak azok a filmek, amelyek jellegükből adódóan egyensúlyoznak a dráma és a komédia határán, ám nagyon ritkán találják meg az arany középutat (vagy átmegy mélydrámába, s kioltja a humort, vagy olyan mértékben viccel, hogy a történet drámaiságát nyomja el). Ugyan a Rögtönzött szerelem sem találja fel ebben a viszonylatban a spanyolviaszt, de van benne valami, aminek köszönhetően az utóbbi évek dramedy felhozatalából kiemelkedik.

Kumail Nanjiani és Emily V. Gordon saját történetükből készített forgatókönyvet, előbbi pedig a főszerepet is magára vállalta, s ha megfigyeljük, akkor a producerek között ott találjuk Judd Apatow nevét is, aki a kortárs amerikai vígjáték készítés egyik legjobbja (Felkoppintva, 40 éves szűz, 40 és annyi és még sorolhatnánk). De mit tud a Rögtönzött szerelem? A film ugyanis a klasszik romkom panelekből építkezik. Jelesül: van egy fiú és van egy lány, összefutnak, aztán találkozgatnak, kialakul a szerelem, aztán szakítanak, majd jön a fordulat: az egyikük (itt: a lány) kómába esik, s a film hátralévő részében nemcsak azért izgulunk, hogy felébred-e (s újra együtt lesznek a szerelmesek), hanem hogy mi történik eközben a másik féllel (itt: a fiúval). Még azt sem nevezném újdonságnak, hogy a lány állapota alatt a fiú kapcsolatba kerül az ex-barátnő szüleivel, s közösen mennek keresztül ezen az igencsak nehéz, s kényelmetlen időszakon. Ezt az alapsémát azonban két dolog is képes feldobni: az egyik a fergeteges humora, amely nagyon ügyesen egyensúlyozik az ízlésesség határán (ebben nem kis szerepet játszik Nanjiani stand-upos múltja). De pont emiatt működik a sztori, hiszen Nanjiani (nem ismerem a stand upos munkásságát, de a filmből ez jön le) nem igazán jó humorista: poénjai erőltetettek, s a legtöbb alkalommal nem fekszenek igazán, aztán jön az a pont a filmben, amikor Emily állapota rosszabbra fordul, neki pedig fel kell lépnie, s végre őszintén kiszakad belőle minden… valahogy ezt a természetességet érzem a film legnagyobb ütőlapjának is. (Hozzá kell tennem, nem volt túl nehéz dolga, hiszen a saját életét vitte filmre. Vagy éppen emiatt fogott élete legnehezebb vállalkozásába? Hát ezt ő tudná csak igazán megmondani). A másik pedig a karakterek, s itt még csak nem is a két főszereplőt emelném ki, hanem az Emily szüleit játszó Ray Romanót és Holly Huntert. Ez a két ember úgy kellett ennek a filmnek, mint egy falat kenyér, hiszen jelenlétükkel, beszólásaikkal, az általuk okozott szituációkkal rengeteget emelnek a filmélményen. Ugyanakkor igazságtalan lennék, ha csak Emily szüleit emelném ki, hiszen Nanjiani oldaláról ugyancsak hasonlót tudok elmondani. És itt van az a pont, ahol még egy dolgot érdemes kiemelnünk: remekül épít a kulturális sztereotípiákra, illetve az ezekből adódó konfliktusokra. A hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó muszlim család szintén a történet egyszerre humoros és tragikus jellegét erősíti, de ugyanebből a nézőpontból az „új hazának” tekinthető Egyesült Államokról is valami hasonló figyelhető meg.

Egész jó dramedy

Van az az agyonkoptatott klisé, miszerint az élet írja a legjobb történeteket. Nos, itt van két ember, akik filmre vitték a saját történetüket, s egy olyan alkotást tettek le az asztalra, amely már nagyon hiányzott a romkom felhozatalból. Apró hibáitól eltekintve (a humoros vonal érezhetően erősebbre sikeredett, mint a drámai), én nagyon élveztem ezt a filmet, s azon zsánerbeli darabok közé került számomra, amelyeket szívesen újranézek. Erős 4 csillagot érdemel!

dráma | romantikus | vígjáték

Ebben a megtörtént eseményeken alapuló, szívmelengető és hihetetlenül humoros romantikus vígjátékban a komikus Kumail Nanjiani, a Szilícium völgy tévésorozat sztárja saját... több»

0