Igazából némileg vacilláltam, hogy 0 vagy 1 csillagot adjak a filmre. Szerintem másodszor veselkedtem neki, most épp a TV2 esti csajos filmes műsorsávjában. Részben azért, mert a csatorna előző 2 este 2 olyan filmet adott, amiket szeretek – Doktor Szöszi 1-2 –, s gondoltam, ennek is "adok egy esélyt". Első alkalommal, amikor láttam, talán még párszor nevetni is tudtam rajta. Tulajdonképpen kedvelem Melissa McCarthy-t. Kristen Wiig elég tűrhető formát nyújtott a 2016-os Szellemirtókban, amely film által megismertem a nevét. Viszont ejtenék pár szót először róla, mármint Kristenről. Borzalmasak a sminkesei, a fodrászai. Csak nagyon ritkán szoktam a szebbik nem képviselőinek külsejét negatívan értékelni; az esetleges rossz véleményemet általában magamban tartom. De... A Szellemirtókban szerintem jól nézett ki. S amikor először láttam a Koszorúslányokat, simán azt hittem, hogy 1 évvel később készült, pedig amúgy 5 évvel korábban. Szerintem az "esküvői frizura" nem illik hozzá, öregbíti. S a smink kb. "kétszeresére puffasztotta a fejét", volt olyan film, amiben "ennél nagyobbra".
Melissa McCarthy a Szívek szállodájában aranyos volt, cuki volt, a Mike és Molly-ban is még tulajdonképpen szerethető. Viszont elkeserítő, hogy azóta a "slampos poénkodás" lett szinte a névjegye. Mintha vagy eleve nem adna a külsejére, vagy direkt eltorzítanák. Így is akadtak olyan filmjei, amiket szerettem, például a Szellemirtók, illetve a Női szervek. Ezeket láttam moziban, s érdekes, hogy úgy alakult, hogy mindkettőt a hévízi Fontanában. S akadnak még tűrhető filmjei. Szóval, ahogy írtam, tulajdonképpen kedvelem. Csak ezzel a slampos poénkodással nehéz mit kezdeni. Szerintem a Koszorúslányokban kicsit átesett a ló túloldalára. Lehet, hogy első alkalommal, amikor láttam a filmet, tudtam nevetni rajta. Most valahogy nem igazán, nem volt szinte semmi értékelhető az "alakításában". Ez elvileg magyarázható lenne azzal, hogy alig másfél héttel ezelőtt történt valami tragikus az életemben. Viszont a Doktor Szöszi-filmek mégis képesek voltak legalább egy kicsit felvillanyozni, úgy, hogy szinte sokadik alkalommal láttam mindkettőt. S az a baj, hogy hiába voltak emelkedettebb pillanatai a Koszorúslányokban; Kristen Wiig esetében is nagyítóval kell keresni a színészi játékot.
A hölgykoszorú többi tagjáról azért nehéz nyilatkozni, mert többnyire ismeretlenek számomra. Egyedül Rose Byrne neve ismerős valamennyire az Instant lányok miatt, de konkrétan most eleve nem ismertem fel a Koszorúslányokban. És Maya Rudolph-nak bár viszonylag jellegzetes arca van, neki sem a Koszorúslányoknak köszönhetően fogom megjegyezni a nevét.
Bizonyára a Koszorúslány-szerű filmeknek is megvan a maga értelme, megvan a célközönsége; akadnak olyanok, akiket ezek a filmek szórakoztatnak. Nincs is velük baj, ízlések és pofonok. Én is tudok olyan filmeken nevetni, amik esetében nagyítóval kell keresni például a történetet. S az a furcsa, hogy a Koszorúslányok is képes volt többé-kevésbé lekötni a figyelmem, pedig épp a laptop előtt ültem, és épp csevegtem valakivel, talán ennek köszönhető ez az egyetlen csillag. Mondjuk pont a film vége felé kezdte elveszíteni az érdeklődésem, így az utolsó történések és az esetleges tanulság pont kiestek. Végül is illik a film a TV2 hétköznap esti csajos filmes koncepciójába. Viszont ha azt nézzük, hogy milyen filmeket vetít még a TV2 eme koncepció égisze alatt... Az Ördög Pradát visel hatalmas csalódás volt, mert nem volt több egy szimpla "rút kiskacsa-történetnél", de mégis volt a filmnek némi értelme... A Mi kell a nőnek? című filmet meg tulajdonképpen kifejezetten szeretem... S ugye voltak a Doktor Szöszi-filmek... Szerintem a Koszorúslányok igencsak kilóg lefelé a sorból. Nehezen tudok vele mit kezdeni.
S van még valami, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. Egyszerűen alig hittem a szememnek, amikor rátaláltam erre az információra. A film 2 Oscar-jelölést is kapott egyéb jelölések mellett (Legjobb eredeti forgatókönyv és Legjobb női főszereplő kategóriában). A véleményeimnél elemezgetni szoktam ezeket a kategóriákat az adott film és a riválisok tekintetében. Most is megpróbálom ezt megtenni. Bár a riválisok tekintetében a Legjobb női mellékszereplő kategóriát eleve kilőhetjük, mert nem láttam az érintett filmeket, illetve alakításokat. Csak a rend kedvéért írom le: Octavia Spencer volt a győztes A segítség című filmért. S a további jelöltek: Bérénice Bejo (A némafilmes), Jessica Chastain (A segítség), Janet McTeer (Albert Nobbs) és... Melissa McCarthy. ... Különös kategória ez.
Melissát amúgy idén is megtalálták egy Oscar-jelöléssel, most épp főszerepért (Megbocsátassz valaha?). Az ő filmjeit ismerem a leginkább, s ahogy írtam, tulajdonképpen szimpatikus, a "védjegye" ellenére. Visszatérek rá... A többi jelölttel úgy vagyok, hogy ismerős a nevük, és/vagy az arcuk; láttam már pár filmjüket. Leginkább Bérénice Bejo nyújtott kellemes meglepetést "A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt" című filmben való alakítása miatt. A némafilmesről is szerintem csupa jót hallottam. Szerintem az ő győzelmét preferáltam volna leginkább. A többi 3 színésznő eddig nem feltétlen tett rám mély benyomást, illetve ketten talán valamennyire a csinos külsejük miatt.
S itt van Melissa McCarthy... Nem értem... A hajlékonysága miatt jelölték? Hozta a szokásos formáját, ez igaz. S nem az Oscar-jelölést, vagy akár az Oscar-díjat sajnálom tőle. Ha olyan alakítást nyújt, remélem, egyszer meg is kapja a díjat. Amúgy szerintem akkor már sokkal inkább megérdemelte volna a jelölést a Női szervekért. Ott is a "slampos poénkodást" hozta, de legalább volt értelme a karakterének, a szerepének. De a Koszorúslányokban szinte semmi, még csak azt sem feltétlenül mondhatjuk, hogy legalább egy jó fűszert adott a filmnek, pedig talán leginkább ez lett volna a funkciója. Valahogy nem volt emlékezetes, legalábbis pozitív értelemben nem.
Vegyük a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriát. A győztest később említem meg. Jelöltek még a Némafilmes, a Krízispont, és a Nader és Simin - Egy elválás története. Bár egyiket sem láttam, ebben a kategóriában is A némafilmes kelti fel leginkább az érdeklődésem. A győztes az Éjfélkor Párizsban, amit különös módon szintén a hévízi Fontanában láttam. Most kiderült amúgy, hogy némiképp összekevertem egy másik, szintén Woody Allen által rendezett filmmel, amit szerintem szintén ugyanott láttam, s szinte pont ugyanakkor tájt készült. De minden helyreállt bennem, de konkrétan elaludtam rajta. Ami elvileg magyarázható lenne azzal, hogy az odautazás napján tértünk be a megszokott szállodánktól alig pár 100 méternyire lévő moziba, és fáradt voltam. Viszont azóta valahányszor elkezdtem nézni a filmet, mindig elaludtam rajta. Pedig szinte érdekfeszítő a története, és szinte sztár szereposztása van. Mégis valahogy lapos. S ugye ott van a jelöltek közt a Koszorúslányok. Mire föl? Lehet, hogy ez egy leegyszerűsített megfogalmazás, de a forgatókönyv nem egy történeti séma, ami mankót nyújt a szereplőknek a filmbeli szereplésükhöz a film forgatása alatt?
Hacsak a film nem egyfajta káoszt akart megjeleníteni... Vagy hacsak a színésznők és színészek nem "csak a mezüket vitték a pályára", mert egyfajta jutalomjátékként fogták fel az egészet... Mondjuk eleve rossz szerintem, ha valaki egy filmben túl komolyan veszi magát és a szerepét, és például nincsen semmi természetesség az alakításában. Viszont a Koszorúslányok ilyen tekintetben szerintem a ló másik oldala. Például túl sok a "természetesség". S látszólag mindenki azt csinál, amit akar. Lehet, hogy ezt egy megadott forgatókönyv mentén teszik, és az egész célja a szórakoztatás... És a polgárpukkasztás, ami olykor jól is elsülhet... A Koszorúslányok esetében szerintem nem sült el jól. Nem értem, hogyan sorolhatnak a legjobbak közé egy olyan forgatókönyvet, amit a film nézése közben szintén nagyítóval kell keresni, mint Melissa McCarthy épkézláb alakítását. Mintha az Oscar-díj átadót összemosták volna az általában alig pár nappal korábban megtartott Arany Málna-díj átadójával. Jó, mondjuk ez szerintem nem egyedülálló eset. S most valahogy tényleg nehéz másra gondolni. A "legjobb" és "legrosszabb" közti határ ilyen vékony lenne? Ezek szerint igen. S ez mintegy válasz a címben feltett kérdésemre. Lehet, hogy túl szigorú vagyok a Koszorúslányokkal... Elnézést kérek a szófordulatért... De, ha ilyen könnyen meg lehet teremteni az esélyt, hogy a "sz*r" idővel aranyat érjen... Akkor miért is ne próbálkozzanak az előállításával?
Valamit elfelejtettem. Szerintem érdemes pár szót ejteni a film rendezőjéről, Paul Feigről, akinek a nevét eddig észre sem vettem a stáblistában. Pedig ismerős a neve, és a filmográfiáját nézegetve ahhoz képest egész sok filmjét láttam. Melissa McCarthy amúgy egy "kedvenc", illetve jól bejáratott színésznője lehet, mert zsinórban 4 filmjében szerepeltette, ugyebár a már szintén emlegetett Szellemirtókban, a Női szervekben; illetve A kémben. Az említett filmek közül az első 2-t szerettem, s A kém is tűrhető volt. Illetve kifejezetten kellemes meglepetés volt az Egy kis szívesség is, pedig arra a filmre egy olyan mellékszereplő miatt ültem be, aki alig pár percet kapott a filmben, s szerintem még így is az egyik legfontosabb karakter volt. Ha csak ezeket a filmeket tekintem, akkor mégis jogos a kérdés a Koszorúslányokat illetően...
Ezt miért kellett?
63 Koszorúslányok (2011)
Annie nem túl szerencsés az életben. Még mindig nem talált rá az igazi, nem veti fel a pénz sem, de amikor megtudja, hogy legjobb barátnőjét, Lilliant eljegyezték, elhatározza,... több»
