A nevem Poirot, Hercule Poirot

2020.01.02 11:41 Lubi Olvasottság: 407x

2

Rian Johnson rendező rövid, de annál megosztóbb kalandja után a modern blockbusterek világában ismét visszatért, hogy csavaros fordulatokkal tarkított filmjeinek listáját szaporítsa egy újabb címmel, a Tőrbe ejtvével. 2005-ös bemutatkozó filmje, a Beépülve óta Johnson többször megcsillogtatta rendezői tudását és forgatókönyvírói kvalitásait. Következő filmje kreatív visszalépésnek könyvelhető el, ugyanis a Szélhámos fivérek (2008) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de itt már tematizálódott az átverés narratíva, ami a rendező munkásságának meghatározó eleme.

A Lopper – A jövő gyilkosa (2012) cselekmény szintjén épített a filmet meghatározó fordulatokra és nagy rejtélyekre, melyeket sci-fi köntösbe bújtatva tárt a közönség elé a rendező. A tematikát figyelembe véve a következő film, a Star Wars – Az utolsó Jedik csak hosszas magyarázatok árán feleltethető meg, de alapvetően nem illeszkedik a korábban látott sémákba. Nem úgy a Tőrbe ejtve, ahol Johnson nemcsak a gyökereihez tért vissza, de minden fordulat legmeghatározóbb alapjához, a klasszikus krimi-irodalomhoz fordult inspirációért.

A Tőrbe ejtve a legklasszikusabb értelemben vett Agatha Christie-regényeket veszi alapul; ehhez mérten egy halálesettel kezdődik, és az azt övező nyomozással, ami a játékidő előrehaladtával egyre szövevényesebb fordulatokat vesz. Természetesen ennél többet is kapunk a mozijegy áráért, mivel Johnson a modern kor elvárásaihoz igazította a már-már tipikusnak mondható krimi-históriát. A nyomozó karaktere mellett az egyik gyanúsított szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, ezáltal több perspektíva nyílik meg előttünk. Vannak információk, amikkel csak a nézők rendelkeznek, és van olyan tudás, aminek csak bizonyos szereplők vannak a birtokában. Mikor már azt hinnénk, felgöngyölítettük az ügyet, és kitaláltuk a csavarokat, akkor a nyomozás újabb fordulatokat vesz. Az oda-vissza nyomozós játék és suspense érzet a szereplők és nézők között a film végéig kitart, amikor minden titokra fény derül.

Az egyetlen probléma, hogy a film időnként szeretne több lenni, mint ami. Kényszeresen próbálkozik teljes értékű műfajparódia is lenni, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel végződik. A humor, főleg az alakításoknak köszönhetően, végig jelen van a filmben, hol hangsúlyosabban, hol kevésbé. A krimiszál végig mérvadó, de egyes aspektusai el vannak bagatelizálva a szórakoztatás nevében. Félreértés ne essék, amikor vicces akar lenni a film, akkor többnyire sikerül is neki, de egy-két jellemkomikumtól és poéntól eltekintve a történet alapvetően nem vicces! Mentalitásában valószínűleg a Columbo-sorozathoz áll legközelebb. Izgalmas krimi, ami nem komolykodja túl magát, de legerősebb pontja mégiscsak a nyomozás maga.

Ehhez mérten pedig a sztárszereplőgárda teszi is a dolgát, hiszen egy kihallgatásokra épülő nyomozás nem lehet teljes a kiváló alakítások nélkül. A színészek egytől-egyig kifogástalanok még a kisebb mellékszerepekben is. Van, akire sajnos csak pár percig jut idő, de minden karakter megfelelően, a helyén van kezelve, és úgy érezhetjük, mintha régóta ismernénk őket, ami a jól megírt forgatókönyvön kívül elsősorban a színészeknek köszönhető. Közülük is kiemelendő Daniel Craig humoros sztárnyomozója, aki minden jelenetében ellopja a show-t. De Ana de Armas feszült alakítása is külön említésre méltó.

A Tőrbe ejtve egy jól összerakott és precízen komponált krimi. A nyomozástörténet az alapokból merít, de képes némi új meglepetéssel is szolgálni a műfaj keretein belül. Krimirajongóknak és könnyeden szórakozni vágyóknak remek kikapcsolódás. Az összképet vizsgálva nem filmtörténeti remekműről, vagy a műfaj megújításáról van szó, de Johnson rendezői munkásságának valószínűleg legélvezetesebb darabjáról.