Akár egy Péntek 14-e is lehetne

2020.08.06 23:08 Kóborló Olvasottság: 474x

5

Nehéz lenne azzal a tényállással vitába szállni, hogy az egyik legjobb és legsikeresebb slasher horror az 1980-ban bemutatott Péntek 13. című volt, ami számtalan hasonszőrű filmnek taposta páros lábbal ki az elkészültét. Az egyik ilyen az 1981-ben bemutatott, The Burning című slasher volt (idehaza még a VICO-filmek jóvoltából, Az erdei fantom címen vált ismerté).

Nos, ha kissé túlozni akarnék, akkor Az erdei fantom akár egy Péntek 13. rész is lehetne, de persze hiányzott azért belőle az a fajta végtelen profizmus, ami az egyik filmet klasszikussá tette, jelen filmünket pedig csupán egy átlagos slasherré. Pedig szinte minden megtalálható itt is, akárcsak mint a már fentebb említett Péntek 13. című filmben is, de valahogy mégsem lett annyira időtálló és ismert.

Történetileg kezdésre itt is egy rosszul elsült tábori csínytevés generálja azt, hogy egy újabb, kempingezős fiatalokat bosszúból mészároló sorozatgyilkos szülessen, név szerint Cropsy, a bozótvágós gyilkos. Akiből végül nem lett egy horrorikon, de azért tetteivel, ha csak egy részt is élt meg az adott produkció (ami számomra azért elég nagy meglepetés volt), azért nem okozott akkora csalódást a horrorkedvelők köreiben. Talán nem épp a legkreatívabb gyilkolóeszköz a bozótvágó olló, de Cropsy egész kellemesen forgatja a film fináléjáig, ahol más testi fenyítőeszközre vált, ami viszont annyira már nem állt jól neki szerintem. Na mindegy...

Tehát itt a nyár, szuper az idő, és egy seregnyi fiatal kanos fiú és lány kempingezik egy olyan táborban, ahol évekkel ezelőtt valami történt egy emberrel, akinek

a rémtettiről, melyeket az erdőben vitt véghez, azóta legendák terjengenek. Hát valljuk be, igencsak ismerős ez a történet valahonnan (Péntek 13. filmek), de mivel az én szívemhez igencsak közel áll ez a fajta slasher történetszál, nem kívánnék belerúgni jelen filmünk történetének kitalálóiba (akik nem mellesleg a híres Weinstein tesók, Bob és voltak).

Ráadásul a filmhez leszerződtették a korszak egyik legjobb maszkmesterét, Tom Savinit, aki, ha nem is volt maximálisan megelégedve az itteni munkájával, egyáltalán nem végzett szerintem rossz munkát. Hisz Cropsy maszkja egész jóra sikeredett, és a filmben fellelhető áldozatok sminkjei is elfogadhatók lettek. A feszültségkeltés is egész jól működik, már amikor azt a készítők működtetni akarják.

Itt térnék rá a film egyik hibájára. Feszültség terén azért nem kényeztet el minket, merthogy igencsak sok időnek kell eltelnie, amíg rendesen beindul a tempója Az erdei fantomnak. Hiába van itt meztelenkedés, szex jelenetek és bolyongás az erdőben, valahogy szerintem túlságosan sokáig rejtegetik a készítők a gyilkos első megjelenését. Főleg abban a tudatban, hogy mielőtt Cropsy, a gyilkosunk megjelenik fő vadászterületén, kapunk egy igencsak véres és brutális gyilkosságot tőle, és körülbelül ennyi az, amit a készítők a slasher oltárára helyeznek. Persze írhatnám, hogy sejtetik a jelenlét mindvégig, amíg nem pörögnek fel az események, ez igaz is, de ezzel is csak egy igen hullámzó feszültséget értek el nálam.

A másik problémám a finálé jelenete. A legtöbb slashernél pont, hogy a befejezés szokott lenni az egyik csúcspont, itt azonban egy összecsapott, rosszul megvágott és nagyon is könnyen felejthető endinggel büntetik meg a nézőket. A karakterek és a színészi alakítások terén sem lehetne senkit sem kiemelni a filmből, mondjuk annak azért örültem volna talán, ha az ügyeletes gyilkosunk kissé karakteresebbre sikeredett volna.

Egy nagyon is átlagos, 80-as évekbeli slasher horror lett a végeredmény, ami csúnyán megbukott a mozipénztáraknál, hisz a közel másfél milliós költségvetésének csupán a felét hozta vissza, de egyszeri megtekintésre azért bőven alkalmas.