Ördögi egy verda

2020.10.07 18:41 Kóborló Olvasottság: 173x

3

Stephen King az egyik kedvenc íróm (ezzel, gondolom, sokan vannak még így rajtam kívül), az egyik kedvenc rendezőm pedig John Carpenter (és gondolom ezzel is sokan vannak így). Ha e két személy összeáll egy közös film erejéig, akkor túlzottan rossz filmre nem számíthat egy horrorrajongó. Nos, pont ez történt ennél a filmnél.

Stephen King 1983-ban jelentette meg a bűvös 13. regényét (a sorba beletartoznak a Richard Bachman álnéven írt alkotásai is), a Christine című írását (ami szerintem a legjobb 10 könyve közé tartozik). Sok érdekesség található eme regény körül, de az egyik legjelentősebb, hogy már a könyv megjelenése előtt a Columbia Pictures megvásárolta a megfilmesítési jogait. Bár, ha abból a szempontból vizsgáljuk ezt az érdekességet, hogy 1983 előtt milyen filmek készülhettek el Stephen King történeteiből, tulajdonképpen már nem is akkora meglepetés, hogy a neves filmstúdió lecsapott az adaptálás lehetőségére.

A másik érdekesség, hogy szinte a legnagyobb rendezők álltak készen arra, hogy elcsíphessenek egy King adaptációt. Olyan rendezői nagyágyúk, mint Brian De Palma (1976 Carrie), Stanley Kubrick ((1928–1999) (1980 Ragyogás)), vagy David Cronenberg (1983 A holtsáv) már bizonyították a tehetségüket, így pont itt volt az ideje, hogy a horrorszakmában talán az akkori időszak egyik legjelentősebb alakja, John Carpenter is levezényelhessen egy King adaptációt. Érdekességként még ehhez annyit, hogy John Carpenter eredetileg nem ezt a filmet készítette volna el, hanem az egy évvel később, 1984-ben elkészített A tűzgyújtót; hogy mi volt a váltás oka, csak Carpenter tudhatja, viszont jómagam azt mondom erre, hogy mi, horrorrajongó nézők ennek a váltásnak csak örülhetünk, hisz egy igazán emlékezetes kis horror született így meg az 1983-as Christine személyében.

Ha most bele akarnánk menni abba, hogy a Carpenter által készített adaptáció mennyire maradt hű King regényéhez, lennének azért igazán jelentős eltérések, de ne legyünk szőrszálhasogatók, hisz így is egy maximálisan élvezhető filmadaptáció készülhetett el! A könyv tele volt rejtélyekkel, és a misztikum is elég alaposan tiszteletét tette a regény lapjain. Ezt szerencsére egész jól sikerült átemelni a filmbe is. Továbbá a szereplők is kedvelhetők, és még karakterfejlődéseket is láthatunk, szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy kellően odafigyeltek a film karaktereinek a megalkotására. További hatalmas pacsi azért is, hogy egy élettelen autót képesek voltak olyan tulajdonságokkal felvértezni, mint egy élő szereplőt. Christine megjelenítését szinte a legtöbb esetben igazán félelmetesre sikeredett megalkotniuk a készítőknek, és még érzelmeket is tudtak ezen jelenetekbe vinni.

További dicséret jár a film zenei betétjeiért, amit szintén John Carpenter és Alan Howarth hoztak össze. Maximálisan illeszkedik a film történetéhez és hangulatához. Viszont érdemes azt is megemlíteni, hogy a film nem lett hibátlan. Sajnos a történetvezetésében vannak üresjáratok, bár egyáltalán nem annyi, hogy az zavaróvá váljon, éppen csak annyi, hogy ezen üresjáratok megjelenése egy kissé ki tudja zökkenteni a nézőt. Viszont még így is kiváló filmes adaptáció lett a Christine.