Külön kategóriaként tekintek a kémfilmekre (mint A sakál napja, A keselyű három napja, a Kémjátszma, A tű a szénakazalban stb.), és ezek sorában igen előkelő helyre került nálam Steven Spielberg 2015-ös drámája Tom Hanks főszereplésével. Ez A Kémek hídja (Bridge of Spies). Először moziban láttam, majd utána többször otthon TV-n keresztül is megnéztem, és úgy "ért bennem" a sztori, mint a jó bor: az idővel egyre nemesebb lett, egyre többre értékelődött.
Tom Hanks hihetetlenül nagyot alakít ebben a valós eseményekre épülő történetben, ahol méltó társa a vásznon a szintén zseniális Mark Rylance (Abel ezredes szerepében). Bár az alaptörténetet az élet írta, a tálalás is rengeteg fordulatot rejt. A film két legnagyobb értéke azonban az autentikus helyszínek látványa (pl. a korabeli Berlin megmutatása és a berlini fal elénk varázsolása), illetve annak a sajátos politikai atmoszférának a megjelenítése, mely a 60-as évek elejét jellemezte az NDK-ban és a világon szinte mindenhol. Ez a bizonyos "atmoszféra" a félelem légköre volt: rettegés a másik hidegháborús tábortól, az atomháború veszélyétől, illetve nyugaton a kommunista ügynököktől. A fő karakternek, James Donovan amerikai ügyvédnek (Tom Hanks) ebben a bizonyos atmoszférában kell megvédenie a kezdetektől nyugodt, sőt szimpatikus szovjet kémet, Rudolf Abel hírszerző ezredest (Mark Rylance). Kettejük kapcsolata különleges és idővel egyre mélyülő. Közben képbe kerül egy fogolycsere lehetősége is, melyet Donovan összekapcsol Abel ügyével, így teljes mértékben neki köszönhető egy ifjú amerikai pilóta kimentése és egy szintén fiatal amerikai diplomás hazatérése.
A film legfőbb jelenete - mely címadója is a történetnek - a legendás berlini Glienicke hídon játszódik, 1962. február 10-én. Az átkelőhely aznap a "kémek hídjává" válik (és azóta is így emlegetik). Érdekesek Donovan (Tom Hanks) azon jelenetei is, melyeken megérkezik Berlinbe és látja a vonat ablakából elé táruló Berlini falat (ahogyan éppen tüzelnek egyes átszökőkre [105.perc]). Ott vagyunk vele akkor is, amikor Nyugat-Berlinből Kelet-Berlinbe megy egy ellenőrző ponton keresztül, majd odaát a nyomort találja és fosztogató galerik nyomait (akik még a kabátját is ellopják). Történészként is nehezen tudom megítélni, hogy mennyire hiteles az 1961/62-es Kelet-Berlin bemutatása, hogy valóban ennyire rossz volt-e akkoriban a szociális helyzet odaát - fűtetlen lakásokkal és rossz közbiztonsággal -, vagy a film némileg eltúlozza és démonizálja a korabeli állapotokat. (Valószínűleg tényleg hatalmas különbség lehetett a fal két oldala között.) Mindenesetre átélhető az egész és nagyon komoly ízelítőt ad nekünk a hidegháborús körülményekből. Nekem nagyon tetszett az is, ahogyan a film bemutatja, hogy a diplomácia tekergős útjain hogyan manőverez Donovan, és miként győzi meg külön-külön az amerikaiakat és az oroszokat, illetve a kelet-németeket is a fogolycseréről. Nagyon érdekes bepillantást nyerni a keleti blokk döntésmechanizmusába, abba a folyamatba, mely a legfelsőbb szintről a legalsóhoz juttatja a verdiktet egy-egy ügyben.
Történelemhű, izgalmas, elgondolkodtató és különleges film, így értékelésem 85-90%. Nem is lehet kevesebb a rendezés, Tom Hanks, illetve Mark Rylance zseniális alakítása miatt (bár kettejük közül a film csak utóbbi számára hozott Oscar-díjat 2016-ban). Zárszó: mindenkinek látnia kell egyszer, aki szereti a történelmet és érdekli a hidegháború kora.
83 Kémek hídja (2015)
dráma | thriller | történelmi
A hatvanas években játszódó, megtörtént eseményeken alapuló film történetének főhőse egy ügyvéd, James Donovan (Tom Hanks), akit a CIA arra utasít, hogy védjen meg egy... több»
