2022.08.01 09:56 Kóborló Olvasottság: <100x
2

Amikor egy filmből hiányzik az a bizonyos ki plusz dolog

Mimic, hogy én menyire szerettem ezt a filmet anno annak idején, amikor először volt szerencsém hozzá (pedig az sem most volt, hisz közel két évtizede volt szerencsém anno beszerezni még videokazettán). Azóta a videokazettás korszak leáldozott és valahogy eme film is kissé a feledés homályába süppedt nálam és talán pont emiatt gondoltam arra a Napokban, hogy ideje lenne feleleveníteni az emlékeimet erről a filmről, hogy vajon ennyi év távlatából nézve, miként is vélekednék, Guillermo del Toro eme korai alkotásáról.

A mexikói származású Guillermo del Toro neve, e film elkészítésekor, még egyáltalán nem volt annyira közismert és körberajongott mint most. Hisz ekkor még csupán egy egész estés filmmel (az 1993-as Cronos) a háta mögött kezdett bele, a Mimic forgatókönyvének a megírásába, illetve annak a megrendezésébe. A film elkészültét sok belső konfliktus övezte, merthogy a rendező eredetileg a forgatókönyvét nem egy egész estés filmként gondolta, sokkal inkább szeretett volna belőle egy rövidfilmet készíteni, végül a producerek nyomása miatt, "duzzasztotta" fel erre a játékidőre a kész filmet. Továbbá többször is kreatív nézeteltérésekbe ütközött a producerekkel, ami végül már szinte oda fajult, hogy a producerek szinte már azon kezdtek el gondolkodni, hogy más rendezővel fejezik be a film megrendezését. Végül a film mégis elkészülhetett Guillermo del Toro (részben) saját látásmódjában és ha nem is lett a korszak kiemelkedő alkotása, de hogy összegezve szórakoztató lett a végeredmény, az tagadhatatlan.

Amikor egy filmből hiányzik az a bizonyos ki plusz dolog

A rendező, Donald A. Wolheim (1914-1990) amerikai sci-fi író novellájából merítette az ötletet a forgatókönyvhöz, amihez viszont sajnos nem volt szerencsém, így hogy mennyi mindenen változtatott a novellához képest, nem tudom, de az én tetszésemet így is sikerült végül elnyernie. 1997-re mire elkészült a film és bemutatásra is került, az óriásbogarakkal kapcsolatos horrorfilmek korszaka, már jó pár éve leáldozott a mozikban, így pedig egyáltalán nem vehették a sikert biztosra a készítők. A film kritikai fogadtatása végül elfogadható lett, pár díjat be is zsebelt (elsősorban az 1998-as Szaturnusz-díjkiosztón) de anyagi szempontok szerint, a közel 25 millió dolláros bevétel, már egyáltalán nem volt annyira elfogadható. Végül mégis egyfajta kultuszt sikerült kiépítenie a filmnek, elsősorban a videokazettás majd később a dvd-s forgalmazásai miatt. Illetve amiatt is, hogy a rendezője Guillermo del Toro, idővel az egyik nagy alakjává vált, a dark-fantasy műfajának.

Persze az idő ezt a filmet sem nagyon kímélte, viszont be kell hogy valljam, számomra még mindig simán elfogadható az a látványvilág, amivel a Mimic szolgált. Ehhez persze valószínűleg nagymértékben hozzájárult a történet helyszín választása, de viszont itt hiányzik számomra egy kimondottan fontos hozzátevő a filmhez, méghozzá a helyszínben rejlő nagy lehetőség. Ugyanis sajnos a készítők, nem használták ki a helyszínből adódó lehetőségeket maximálisan. Ezáltal pedig a film félelemkeltése, csupán az óriásbogarakra koncentrálódik. Amit még mindenképp érdemesnek tartanék megemlíteni a filmmel kapcsolatban, az sajnos nem a színészi alakítások, merthogy azok igencsak a közepes szintjén mozogtak, hanem sokkal inkább a film zeneszerzőjét, Marco Beltrami-t. Ha nem is sikerült neki egy kiváló filmzenét megkomponálnia, de hogy rengeteget sikerült végül hozzáadnia a film hangulatához, az tény.

Mindent egybevéve azt kell hogy írjam, kedvelem ezt a filmet és hogy nálam a négy csillagot simán meg is érdemli.

horror | sci-fi

New York Cityben ismeretlen járvány üti fel a fejét, amely ártatlan gyermekek ezreinek életét fenyegeti. A járvány hordozói ellen Dr. Susan Tyler (Mira Sorvino), a tehetséges... több»

2