Mikor megtudtam, hogy egyik kedvenc gyilkológépem újabb esélyt kap, vegyes érzelmekkel fogadtam. A 2018-as film számomra mélypont volt, ritka borzalom. El is temettem a franchise-t.
Szépen lassan csepegtek az infók, nem lesz mozipremier, eleve streamre készül a film, indiánok, ha ez nem lenne elég, női főszereplővel. Itt szakadt el az a bizonyos cérna, csendesen mormoltam magamban, szűksége van a szolgáltatónak ilyen nagynevű címekre. Ugyan megkopott némileg, de még mindig masszív rajongói táborral rendelkezik. Nem is kell más ahhoz, hogy bevonjuk az újabb előfizetőket. Többnyire így okoskodnak szerintem a fejesek. Ennek köszönhetően támadnak fel a régi nagy címek. Ennyit az üzleti oldalról.
Persze, itt van még a ma annyira trendi feminista hozzáállás, ami nem elhanyagolható szerepet kaphatott a forgatókönyv megírásában. Lássuk, mi is született ezekből az összetevőkből. Ami jó, és dicséretes, az a történet gerincét adó pisztolyban rejlő lehetőség kiaknázása. Kicsit helyrebillent bennem az indiánosdi. Rácsaptam a homlokomra, tényleg, hisz jártak már korábban a földön, nincs is ebben semmi különös, szépen kihasználták ezt a kiskaput. A lehetőség adott egy kiváló filmhez, aztán mégis sikerül eltomahawkozni. A fényképezés jól sikerült, szép tájakra vitték el a stábot.
Az egyik kiábrándító dolog a CGI, sajnálom, hogy a mai generáció egyre kevésbé tudja mennyire realisztikus egy élő állattal dolgozni. Annak, aki ismeri tudja, borzalmasan fájdalmas, kiábrándító látni a műanyag állatok sokaságát. Becsületükre legyen mondva, legalább az egy darab kutya valódi. Az indiánok túl sterilek, mindenki makulátlan öltözékben, frissen sminkelve sétál fel, s alá. Az akciójelenetek egy része nem rossz. Talán egy picit elhiteti az emberrel, hogy a természet lágy ölén nevelkedett indiánok olyan reflexekkel, érzékekkel vannak megáldva, hogy 2 másodpercnél tovább képesek feltartani az univerzum egyik legveszélyesebb vadászát.
Klisékből van elég, kicsit unalmas már az öngyógyítást nézni. Annak örültem, hogy a sáros vonalat nem játszották el újra. Helyette csodanövényt kapunk, ami lehűti az alanyt, láthatatlanná téve őt. A fákon közlekedés viszont nem úszta meg. Persze, hogy nem hagyták ki. Sőt felturbózták, döngő lépéseiről híres nehézsúlyú bajnokunk bolhaként pattog a fákon. Teljesen mindegy csenevész bokor-e, vagy öles fa. Pókember megirigyelné a sebességét, fürgeségét, súlytalanságát. Hiába a CGI, hatásosan ölt nyelvet a fizikára.
Főhősnőnk ártatlan tekintettel botladozza végig az erdőt. A bizonyítási vágy tartalmazza az összes motivációját. Izgulni igazán nem tudunk érte, tudjuk, hogy baj nem érheti. A feszültséget dicsérik sokan, én ebből nem sok mindent érzékeltem. A legtöbb képkockát, szituációt láttuk már. Ok picit véresebbre vettek pár jelenetet. Megkapjuk a szokásos üzenetünket, többet ésszel, mint erővel. Hiába, mi pasik állandóan csak izmozunk. Bezzeg a fejüket csak az 50 kilós hölgyek használják. Az egész film erőssége, és amiért sikeresnek tekinthető, az a másságban rejlik. Na nem abban. :D Kicsit az Alien 3-hoz tudnám hasonlítani. Nincs maszkulin kommandó, dagadó izmok, nincs nagyvárosi pokol és fegyverarzenál. Visszarántanak bennünket az őskorba, nyilak, tomahawk, pár kezdetleges puska, és pisztoly.
Merész, és megdöbbentő húzás, ami jól működik, hisz kajálja a nép. Amivel nincs gond, értékelni kell, ha mer változni ilyen mértékben valami. Viszont ezért nem kell az egyértelmű sikert odaítélni. A gyengeségek ettől még léteznek. Némi plusz pénzzel, odafigyeléssel lehetett volna egy nagyon jó darab. Egyértelmű, hogy jön a folytatás, hisz nem zárták le a pisztoly kalandjait.
73 Préda (2022)
akció | dráma | horror | kaland | sci-fi | thriller
Egy komancs törzsi világában járunk, amelynek mindennapjait még nem dúlták fel az európai hódítók. Itt él Kee, aki mintha látnoki erővel is bírna. A lány nagyon közel áll... több»
Szereplők: Amber Midthunder, Dane DiLiegro, Stefany Mathias, Stormee Kipp, Dakota Beavers
