Elvis él! És jól meghízott! : ) - For All Mankind - Spoilermentes kritika

2022.11.24 01:01 JohnnyBGood Olvasottság: 504x

1

Frissen néztem meg az eddigi három évadát ennek az izgalmas dráma/sci-fi sorozatnak. Váó… Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Sajnos minden eddigi hozzászóló elspoilerezte az első részét, én úgy kezdtem a sorozatnak, hogy nem tudtam, miről fog szólni, szuper lenne, ha más is így állna neki. :) Beszélni róla viszont másképpen nem lehet, így jöjjön nagyon-nagyon minimális spoiler fényében néhány gondolat a For All Mankind-ról. (semmi olyan nem hangzik el, ami megölné a sorozatot, nyugodtan olvasd tovább).

Az első rész végén magam mellé ültem, teljesen átéreztem, milyen lenne a világ, ha az oroszok léptek volna először a Holdra. Ez annyira erős kezdés – ha valaki nem tudja, hogy ez a nyitócsavar –, hogy már innen nehéz szinten tartani a story-t. Az első néhány rész az, ami megadja a sorozat ívét, előrevetíti, mi lesz a gerince a történetnek.

Az első évad messzemenőkig a legerősebb a sorozatban, éppen azért, mert a már általunk ismert történelem a szemünk előtt írja újra önmagát. Egy parallel univerzumban játszódik, így tulajdonképpen a sorozat nemcsak az űrverseny, de minden fontos esemény – amire filmen belüli híradások, újságcikkek, összefoglalók, elejtett szavak nyomán jöhetünk rá – mind-mind kicsit másképp alakul, mint a mi valóságunkban. Legtöbbünknek van fogalma a hidegháború korszakának legfőbb eseményeiről, így fel-fel kapja a fejét az ember, hogy jé, Lee Harvey Oswaldról tudnak, de hogy minek kapcsán, az nem derül ki, hiszen Kennedy-t nem gyilkolják meg (talán félresikerült a merénylet), Elvis él, és dagadtra hízta magát, bár nem mutatják, de egy ponton dumálnak róla az űrhajósok, John Lennon él és koncertezik, békeharcol, visszatérő elem a háttérben a meg nem élt, itt mégis valós életének több fontos eseménye is. Több infót ezekről a kis gegekről nem mondanék el, legyen elég annyi, hogy van belőlük jó sok, csak figyelni kell. :)

Ebben az univerzumban az emberiség soha nem látott mennyiségű forrást önt az űrkutatásba, a Szovjetunió sem bomlik fel, megy a verseny ezerrel, a holdraszállás után a holdbázis létrehozása, önfenntartása, hajtóművek, űrhajók, modulok, fejlesztése folyamatos a hidegháborúsan feszült versenyben, a mindkét fél által került, de bármikor kitörhető háború árnyékában.

A sorozat nagyhatalmi szempontból helyez a képbe erős karaktereket, akiknek (USA fronton legalábbis) szinte kivétel nélkül az életébe is betekintést enged, sőt a Hold meghódításáért folyó küzdelem, illetve az események alakulása csak a felszínen múlik a NASA-n vagy az aktuális elnök személyén: sokkal, de sokkal több múlik azokon a konfliktusokon, sértettségeken, örömökön és fájdalmakon, amik az űrhajósok és családtagjaik életében zajlanak.

A sorozatok világában kiemelkedő következetességgel van felépítve minden évad. (Mindegyik az egyik szereplő bénácska és sietős öltözködésével nyit.) Az első rész lesokkol, a tovább néhány epizód fantasztikus karakterépítésekkel és eseménykibontakozásokkal vezeti fel az évad második felét, hogy aztán a nyugalomba és drámába belesüppedt gondolatainkat a feje tetejére állítsa a tucatnyi szálon futó – látszólag összefüggéstelen, vagy akár lényegtelen – események sora. Az évad második fele felpörget, részről részre világosodik meg a néző előtt, hogyan fog minden szál az utolsó két részbe kivétel nélkül összefutni, hogy aztán a fináléban boruljon a bili. :)

Egyszerűen tökéletes a felépítés! És ez kivétel nélkül mindegyik évadra igaz, ugyanis nincsen igazán mit átvinni a következőre (maximum néhány nyitott kérdést), mert az évadok között 8-10 évek telnek el. És ez a legzseniálisabb a sorozatban. Ahogy a '60-as évektől eljutunk mindössze 3 évad alatt a 2000-es évek elejéig, az párját ritkító. Amellett, hogy a törzsszereplők látványosan öregednek két egymást követő évad között, még úgy is nyit az újabb évad, hogy nem magyarázza meg elsőre azokat a drasztikus változásokat, amik a szereplők életében bekövetkeztek, mégis hogyan történtek. Egyszer csak majd rájössz miközben nézed, miközben alakulnak az újabb és újabb szálak egyre több új, fiatalabb szereplővel.

A sorozat maga szinte végig az űrhajósokról, családtagjaikról, a NASA szakembereiről szól. Korhű díszletek, félelmetesen látványos Mission Control Center és űrrakéta változásokkal az évadok között, a korabeli technikát nem meghazudtoló technikai fejlettség mellett. Látványorgia, az űrben és a Holdon rengeteg jelenet játszódik és mind kivétel nélkül tökéletes, a részletekre figyelnek, nem akad fenn az űrkutatás szerelmese sem hibákon vagy hasonlókon, az első 2 évad majdnem tökéletes.

ELŐNYEI:

A fent írtakon túl nagy előnye a sorozatnak, hogy mindkét nagyhatalom próbálja kerülni a háborút, nem nézi le a sorozat se egyiket, se másikat (sőt!), minden balance-ban van tartva.

Valódi, nagyon jó színészekkel van tele, brutáljól játszik mindenki! Végre felnőtt színészek is, nemcsak kölykök! Akiről azt hiszed, genyó, arról akár egy évad elteltével kiderül, hogy ő is csak ember, és fordítva. Nincsenek benne eredendően gonosz, vagy eredendően pozitív szereplők, itt mindenki egyszerűen ember. Annak összes – de annál látványosabb – hibájával együtt.

Gyönyörű szép a setting, a visual, évadról évadra nagy ugrások mellett is korhű minden berendezési tárgy, a lakások, a vezérlők, az űrjárművek, a kommunikáció, az öltözködés, a hajviselet, minden. :)

Biztos lehetsz benne, hogy az évadzárók valóban lezárják az adott évadot, ez hatalmas előnye. Nem úgy kelsz fel előle, hogy nem tudod meg, mi lett a legfontosabb események vége. Minden évadzáró végén van egy utalás a következőre, néha a stáblista után.

HÁTRÁNYAI:

A sorozat hátránya éppen az a lendület, ami viszi előre. Egyszerűen egyre hihetetlenebbnek tűnnek az események az aktuális évszámokhoz képest, míg az első évad 60-as, 70-es éveiben még mindenért meg kell küzdeni, a következő évadokban már olyan alapvetések vannak „rögzítve”, hogy nehéz úgy nézni a sorozatra, hogy nem teszi fel valaki a kérdést, de ez mégis hogyan volt lehetséges? Aztán átáll az agy a hamis-history képről a sci-fi vonalára és egész más szempontból lesz izgalmas a további események sora, lévén egy ponton túl már bőven meghaladja az űrkutatás a mai, 2022-es technikai szintünket, miközben még a 90-es években járunk. Vannak, akik ezt ellaposodásnak élik meg, én alig várom, hogy folytatódjon végre a negyedik évaddal. :) És itt már joggal aggódhatok 1-2 szereplő sorsa miatt, hiszen ekkora ugrásokat két évad között még a „párhuzamos univerzumban” sem él túl mindenki, 30-40 év telik el a leendő negyedik évadig a kezdéstől, alsó hangon. Aki a sorozat elején már eleve 40-es karakter volt, hááát, nem sok jövője lesz a 4-ben 80 évesen. :)

Sokan túlzásnak érzik, hogy mit keres a sorozatban női egyenjogúság, melegek egyenjogúsága, könnyűdrog legalizálás stb. stb. Az a helyzet, hogy bár helyenként túltolják, de ha valamelyik sorozatba, hát ide passzol, mert maga a korszak a Földön is erről szólt, ráadásul ha valahol, hát a törvényhozásban, az űrkutatásban elég kemény helyzeteket szül, ami legtöbbször direkt valami őrült poén dologra fut ki. Legalább minden nemzetnek és nációnak lesz kedvence a történetekben.

Kiknek ajánlom: Kiknek ajánlom tehát a sorozatot: az űrkutatás szerelmeseinek mindenképpen! Már az első évadban ott van Wernher fon Braun! És milyen izgalmasan! Na meg a világűr, a Hold minden mennyiségben. :) 2-3 karaktert leszámítva senkitől nem fogjátok kitépni a hajatokat, és a bosszú vagy a megbocsájtás is mindig eljön, csak idő kérdése. A világűrt nem különösebben kedvelők is zabálni fogják, mert drámaként igen durván megállja a helyét, teszi mindezt szórakoztatva, kb. a játékidő felében:)

Röviden: Nagyon ajánlom, Jó szórakozást hozzá mindenkinek!