Mikor is néztem volna meg ezt a filmet, ha nem a Konklávé első napján? Úgy vélem, hogy jól tettem. :) A woke propaganda miatt sikoltozókat sajnálom, mert egy remek filmet láthattunk, és nemcsak azért, mert egy sor nagyszerű szereplő játszott benne, hanem mert a rendezés a minimalista környezet és cselekmény ellenére olyan jól sikerült, hogy a kétórányi játékidő egykettőre lement, mintha rövidfilm lett volna.
Korábban is kaptunk már bepillantást a pápaválasztás titokzatos világába A két pápa című filmben, amiről azonban a szintén igen erős szereposztás ellenére nem maradtak túl kedvező emlékeim, mert a kétes múltú Ratzinger mosdatását nehezen viselem.
Itt is a szokásos a menetrend: a pápa kicsekkol, lezárják a lakrészét, összehívják a konklávét, és indul a buli. Lawrence dékán (Ralph Fiennes) szervezi a konklávét, ahol vannak lelkiismeretesebb (Bellini/Stanley Tucci), vagy a homályból előkerült kabuli bíboros, és vannak tisztességtelenül törtető és terhelt múltú versenyzők is.
Két órán keresztül azt látjuk, hogy a Konklávé szavaz, nem jön össze, fekete füst, másnap új menet. És újra és újra és újra. Lőrinc dékán meg nyugtalanító információkhoz jut, együtt aggódik Bellinivel meg egy konyhás nővérrel. Ennyi. És mégis, ebből a semmiből egy szuper lélektani krimi kerekedik ki.
Azon lehet vitatkozni, hogy a befejezésben felbukkant belgyógyászati érdekességnek a forgatókönyvbe való beleírására szükség volt-e – szerintem nem, mert anélkül is megállt volna a történet, és kerek és koherens maradt volna. Továbbmegyek: teljesen felesleges volt. Szerencsére engem egyáltalán nem zavart, így is jó volt. Azért érdekelne a készítők álláspontja, hogy miért döntöttek úgy, hogy bennhagyják.
62 Konklávé (2024)
Egy bíboros, akit az új pápa megválasztásának lebonyolításával bíznak meg, egy összeesküvés középpontjában találja magát, és olyan titokra bukkan, amely alapjaiban... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Stanley Tucci, John Lithgow, Isabella Rossellini, Sergio Castellitto
