Hitman

Nagyon örülök, hogy megnéztem moziban, mert vannak olyan jelenetek, amik tényleg hatnak (sötétben, neszekkel, árnyékban lépkedések). Viszont az én szívemhez közelebb állt volna, ha több újdonságot is hoz: az ismétlődés kicsit fárasztó tudott lenni, pláne, mikor az ember lazítaná már, hogy “ok, most jön a csavar”, de ugyanaz a móka megy tovább. Összességében király, de nem zseniális.

zívem szerint 3 csillagot adnék, de a hangulata miatt legyen 4. A Karate kölyök – Legendák egy modern köntösbe bújtatott klasszikus folytatás. Nem túl bonyolult, de tele nosztalgiával, és néhány epikus harc is befigyel. Nézni kellemes, de nem igazán marad velem hosszú távon.

Alapvetően szórakoztató, de szerintem semmit nem hagy ki az, aki egyszerűen csak nem ül be rá. Szépen a vizuáls, de ennél több jót sajna nem tudok elmondani róla.

Imádtam a hangulatát, igazán jól megírt történet, ami engem nagyon megérintett.

Azt hittem, majd valami rock’n’roll tech sztorit kapok, de a Blackberry inkább indie drámába hajlik – a poénok többsége kicsit gyengécske, a drámai pillanatok viszont erősek.

Fuh, szerintem Cage elképesztően erős ebben a filmben, vitte a pálmát nálam. Szerintem már csak pusztán miatta is érdemes beülni rá.

Na, jó én erre a filmre már régóta vártam, és szerintem simán hozza azt, amit az első rész. Bonyolult sztorira senki se számítson, látványra viszont annál inkább!

Látszik, hogy semmit se bíztak a véletlenre a készítők, a szereposztás nagyon parádés...de én még mindig bízom abban, hogy egyszer végre kapunk egy tisztességes Három testőr feldolgozást.

Engem lepett meg leginkább, hogy ennyire szórakoztató volt. A történet nem túl érdekes, de azért lekötötte a figyelmemet, mert az egész valahogy nagyon összeállt.

Gene Stupnitsky-nak sikerült kellemesen meglepnie korábban már többször is. Bár ez a vígjáték sem hibátlan, néha még talán célt is tévesztenek a poénok. Jennifer Lawrence színészi képességeinek köszönhetően egyszerre tud könnyedebb és a komolyabb hangvételű lenni. Szóval valahol ez egy pimasz és merész vígjáték, amelynek érezhetően vannak rétegei.

Egy klasszikus korszerű, közvetett változata, ez a film olyan emberekről szól, akiket valószínűleg nem ismersz, és valószínűleg nem is akarsz ismerni. A színészeknek és a rendezőnek mégis sikerült úgy megörökíteniük a sorsukat, hogy talán még át is érezzük a történetüket.

Hakönnyű film, amit tényleg egyszerű megemészteni, nem túl szájbarágos, kellemes hangulatú. :)

Bár a történet egy kissé kiszámítható, összességében azt tudom mondani, hogy nagyon le tudod kötni.

Személy szerint én az ilyen filmeket mindig is fenntartásokkal fogadtam, de ezzel most úgy voltam, hogy szerintem igazán történelemhű.

Ez a fim tagadhatatlanul magán viseli a nyolcvanas évek kliséit, de talán pont emiatt is annyira szerethető.

Tetszik a műsor koncepciója. Nem érdekel a házigazda úgy érzem, mintha csak rohangálna és üvöltözne, ez nagyon idegesítő, amikor mindenki olyan keményen dolgozik. Viszont kedvelem a csapat többi tagját .

Gondolom, a legjobbat hozták ki abból, amijük volt, de a karakterek annyira laposak és 80-as évekbeli sztereotípiák. A főszereplő annyira hihetetlenül ellenszenves és idióta. A tudatlanságát, kétségbeesését és apátiáját fájdalmas nézni.

A film egy romantikus vígjáték, de nem fél elvágni a szálakat, és úgy forgatni, hogy az eredmény a lehető legjobb út legyen a főszereplő számára.

Szerintem ez egy nagyon felkavaró film, csak épp annyira el van kenve a feszültség pusztán amiatt, hogy minél hatáskeltőbb legyen, hogy az már szinte kínos.

A film története nagyon szívszorító, de valahogy nem nagyon tudja magával ragadni az embert. Talán túlságosan elidegeníti magától a játékidő alatt. Szerintem ezt a cselekmény egész egyszerűen jobban is ki lehetett volna bontani.