A három testőr: D’Artagnan

Hát itt felvonult a modern francia filmkészítés legtöbb csányisándora, és bár nem ismerem a nagy nyugati harmadik szomszéd filmcsillagképeit, de biztos vagyok benne, hogy se a zeneszerző, se a világosító nem volt nyeretlen kétéves. Ennek ellenére a megtekintés élménye számomra alig volt jobb, mint a petőfisándoros rákosifilip mozi, sőt tulajdonképpen ritkán futok bele ennél lehangolóbb megélésbe. Van itt is rengeteg zene, mint a rákosifilipes állami pénznyelőben, vagy a Monte Christo megamoziban, és csattognak a vágóollók is szorgalmasan. Na de minek. Nem tudom, hogy a szabad Franciaországban mivel paliztak be olyan neveket, mint Vincent Cassel. Mert oké, hogy nálunk mindenki rámegy minden koncra, de ők egyrészt nagyobb tartással bírnak, másrészt kevésbé szorulnak rá az elvtelenségre. Rém szomorú élmény, pedig szeretni akartam. Amikor kis csíra voltam, ami még a későkádárban történt, az egyik leglelkesítőbb élményem az akkori három testőr filmtrilógia (remélem, nem duológia, csak rosszul emlékszem) nézése volt. Sose mertem újranézni, mert féltem a csalódástól, azt képzeltem, hogy ki fog ábrándítani az akkori filmnyelv ódonsága. De most komolyan fontolgatom, hogy visszanézem. Azoknak ajánlom ennek a megaprodukciónak a megtekintését, akik vagy harminc évnél fiatalabbak, és egyben felszínesek, vagy akik közben mással foglalják el magukat, és a lejátszás csak a háttérben fog menni.

Alexandre Dumas halhatatlan romantikus-kalandregénye, A három testőr a francia irodalom egyik legnagyobb kalsszikusa. Nemcsak az irodalomra, de a filmművészetre is nagy hatást gyakorolt: filmes adaptációi a némafilmek korszakába nyúlnak vissza. A hár... Teljes kritika

Többségünk szívesen néz izgalmas és látványos történelmi kalandfilmeket, és sokan egyből rávetjük magunkat a frissen megjelenő újdonságokra. Martin Bourboulon filmje, A három testőr: D'Artagnan méltónak tűnik a figyelemre, mert gazdag látványvilágot ígér. Ezt többé-kevésbe meg is valósítja, bár valamivel több harci jelenetet, küzdelmet és párbajt elbírt volna a történet. Ami az alakításokat illeti: Vincent Cassel kevéske szerepet kap, pedig húzónév a stáblistán (és jól is tolja), viszont az ifjú Francois Civil mint D'Artagnan kitesz magáért. Értékelés: 3,5 csillag.

A történelmi filmek sorában nálam A leghosszabb nap, a JFK, A rettenthetetlen és mondjuk A bukás az élmezőny. A D'Artagnan ezektől nagyságrendileg marad el sajnos. Az alaptörténet nem olyan rossz, de látványban lehetne sokkal erősebb. A szereplőgárda is gyengécske teljesítményt nyújt, még a két sztár is: Eva Green és Vincent Cassel. Green kisasszony ráadásul alig kap pár mondatot az egész filmben. Összegezve: gyatra látványvilág és gyenge alakítások. Maximum három csillagot, azaz 50-60%-ot ér sajnos.