A film csak egy kicsivel jobb, mint amit elvárnál tőle a szereposztást látva. Végigvitték korrekt módon, értjük és élvezzük az akciót, de szokás szerint nem szól semmiről a csihipuhi, a keménykedés és a rongyrázás csak a szemnek szól. Az-a-tipikus-akciófilm-kategória.
Ha valaki rajongó, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mit tesznek le neki az asztalra azonos címmel, mert kajálni fogja – legalábbis a keményvonalas rajongók igen. Mivel gyerekkorom kellemes élményeit jelentette a Die Hard első és második része is, ezért sem a harmadikra, sem a negyedikre nem tudok nem elfogultan tekinteni, de igazából nem is akarok. Meghat viszont, hogy dollármilliókat költenek arra, hogy megpróbálják a nosztalgiahullámomat így kielégíteni. Köszi, Bruce, én értékelem!
Messze az egyik legeredetibb szuperhős sztori, és azt hiszem, az egyik legreálisabb is. Végül is, ha nekem volnának szuperképességeim, vajon képes lennék megbirkózni vele, vagy inkább én is alkoholista hajléktalan lennék? Szerencsére a film nem marad meg ennél a sötét hangulatnál, hanem van elég sok comic relief és poén, szóval abszolúte élvezhető. A sztori talán lehetett volna összetettebb, meg érdekesebb, de mindent egybevéve nekem bejött.
Ethan Hunt ismét akcióban, a néző meg izgulhat, hogy na most vajon milyen megoldhatatlan feladat elé állítják a kissé már kipörgetett és istenszámba menő ügynököt, aki előtt, jól tudjuk, nincs lehetetlen. És akkor tessék, szépen beleszőjük a személyes indíttatást, amivel az egész sztori kibillen az egyensúlyból, és egy nagyon rossz üzenettel ér véget. Sebaj, robbant benne egy csomó bomba.
76 Parker (2013)