pav

Egyáltalán nem érdekes, még a Balloon boy-nál is rosszabb. Figyelemre éhes, szemétkupac emberek nyavalyognak figyelemért. Pedig úgy éreztem a Netflix Trainwreck dokumentumfilmjei jó úton indultak el, de eléggé kiábrándultam.

Szóval annyira nem volt mélyenszántó, de egyszerűen hangulatos. Olyan, mint amikor végigrollerezel a városon, semmi dráma, csak pont annyi romantika, hogy vissza akarj menni Párizsba. Ha nem vársz túl sokat, simán bejön.

Őszintén szólva, a film eleje vontatott volt, és a karakterek nem igazán fogtak meg. Az utolsó 20 perc viszont izgalmasabb lett, de összességében nem hagyott mély nyomot.

Sajnos nem tudtam elengedni azt az érzést, hogy ez a film egyszerűen "blöfföl", talán azért is, mert korántsincs annyi mondanivalója, mint azt szeretné mutatni magáról.

Kicsit érezhető egyfajta hangnemváltás a második évadban, inkább a múltra összpontosít és a főszereplő traumáira, de ettől függetlenül van olyan ütős és minőségi, mint az első évad.

Jó próbálkozás, bár sajnos nagyon furcsán lett összerakva operatőri szempontból néhány helyen. Ezen kívül nem igazán éreztem, hogy tudták kinek célozzák ezt - gyerekeknek vagy felnőtteknek? Összességében szép, jó megnézni, de sok tartalom nincs mögötte.

A filmnek nagyon szép a képi világa, elgondolkodtató és kissé lassan bontakozik ki a cselekmény. Előfordulhat, hogy valakinek ezért unalmas, de én pont ezt találtam benne különlegesnek.

Remek történelmi sorozatnak indul, bár csak az első részt láttam. De minőségi, izgalmas, az alakítások erősek - egyszerűen élvezetes nézni és alig várom a folytatást.

Rettenetes olasz akcentusok, fárasztó alakítások, nulla összjáték a karakterek között, hihetetlenül bugyuta történet - igen, azt hiszem egy manapság átlagosnak számító romantikus filmet láthattam.

Egy hihetetlenül izgalmas, dinamikus thriller, amelyben a főszereplő Bader magabiztos alakítást nyújt.

Sajnálom, de nálam ez egyszerűen ez nem talált be. Mondhatnám. hogy mennyire fontos filmes alkotás, de valójában teljesen felejthetőnek is kihagyhatónak találtam.

Már-már az agyzsibbasztás határát súrolja nálam, szerintem nem gagyi film ugyan, de nem biztos, hogy újra meg akarom nézni.

Nagyon furcsa ez a film, de szórakoztatóbbat még nem igazán láttam az idén. Arra mindenesetre készülj fel, hogy ez nem az a Barbie-film, amire számítanál, de az, ami meg fog lepni és garantáltam mosolyt csal az arcodra (ha pedig egy kicsit jobban odafigyelsz, el is fog gondolkodtatni). A legjobb szívvel tudom ajánlani, nagyjából mindenkinek.

Sajnos nem igazán tudja hozni azt a színvonalat, amit elvárna az ember, valahogy tele van üresjáratokkal, és az érzelmes jelenetek sem annyira átélhetőek.

Nagyon kidolgozatlan és nem vicces. Norm a finomságról és a viccek minimális szavakkal való átadásáról szólt. Kifinomult humor. Itt egy órát tölt azzal, hogy nyafog és siránkozik egy sor dolog miatt, és sok minden, amit mond, nem túl vicces. A félig megformált viccek gyakran ott vannak, de az árnyalatokat még nem dolgozták ki. Lehet, hogy a Norm környezetében élők úgy gondolták, hogy ezt érdemes megosztani a rajongóival. Vagy talán valaki még egy utolsó fizetést akart szerezni.

Tartottam tőle, hogy valami művész szenvelgés lesz az egészből, de szerintem ez egy igazi alkotás, amit látni kell. Remek karakterekkel van ábrázolva egy olyan szituáció, amellyel bármelyikünk találkozhat.

A sztori nagyon szép, viszont nagyon erőszakos gyermekeknek szerintem.

Remélem, ez valami vicc volt, mert ha komoly, annak túl durva... De tényleg, ez mégis mi akart lenni? Vagy okés, a 11 évesek a célcsoport, viszont ezt valahogy jelezni kéne. Katasztrófa...

Egyébként annyira nem vagyok oda az életrajzi filmekért, de ez engem teljesen magával ragadott. Szerintem mindenképp érdemes megnézni!

Arthur Conan Doyle híres regényének legjobb adaptációja, hűen követi a könyv cselekményét, ami kifejezetten az előnyére válik a filmnek. Egyedül Jeremy Brett nem tetszett, Holmes figurája szerintem neki túl nagy falat volt, számomra nem volt elég meggyőző.