Határozottan állíthatom, hogy érdemes megnézni. A dokumentarista jelleg is jól átjött amellett, hogy bepillantást engedett a háborúba és ez igazán elvitte a drámába.
Én általában fenntartásokkal fogadom ezeket a maffia filmeket, mert úgy gondolom, hogy a legtöbb nem igazán tud újat hozni a témában a Keresztapa óta. A legtöbbjük próbálja is azt a koncepciót koppintani, de a Real Gangsters engem egészen meglepett. Igaz, hogy több részben is eléggé klisés, de ugyanakkor tud egy-két új figurát mutatni ebben a műfajban. Nagyon kimért történet, egy kissé nyers alakításokkal. Imádtam!
Sorozat a kapcsolatokról, a szexuális és szociális szabadságról a 70-es évek amerikai háztartásaiban, ahol elterjedtek a nyitott házasságok és az ún. "key parties". Pontosabban egy konkrét családdal foglalkozik, a szülőkkel és a felnőttkor határán lévő gyerekeikkel, miként élik meg ezt a korszakot. Imádtam, mintha kirándultam volna egyet 1976-ba.
A film témája nagyon megtetszett, iagzán elgondolkodtató volt. Olyan történet, amihez inspirációt a mindennapi életünkből meríthetünk, és ezeket szeretem. Melankólikus és reális, kvázi kapitalizmus-kritika. De azért szerencsére mindig ott van az amerikai happyend, nem kell elszomorodni. Ami a színészi teljesítményeket illeti, mindenki egész jó volt, hozták a szokásos formát, Ben Affleck átlagos, Kevin Costner meg a tőle megszokott módon nagyon gyenge.
Ezeket a horror sorozatokat, ahol már a harmadik rész is pont olyan, mint a hetedik, de már az elsőnek sem volt semmi értelme, szóval ezeket én nem bírom ép ésszel elviselni. Ezt is nézem, olyan éktelen ökörségek vannak benne, hogy az nem igaz. Persze, értem én, hogy horror, meg mese, de az is akkor lesz csak igazán ijesztő, ha legalább minimálisan komolyan vehető. Nem az, hogy az embert megfőzik a szoláriumban...
Én végig izgultam, szeretem ezt a műfajt, így mindent meg is kaptam, amit vártam tőle. Szerintem nagyon jó vér frissítés az egésznek. Csakis ajánlani tudom. :)
Az Amerikai pite: A találkozóra sikerült ismét összetrombitálni a javarészt ripacskodó pojácákból és B-listás színésznőkből álló csapatot (tisztelet a kivételnek), hogy ismét égjenek egy hatalmasat, mert ennek már az első rész után nem lehetett jó folytatása, az biztos. De megpróbálkoztak vele megint, hátha érett annyit a szereplők színészi játéka, de nem. Sőt, így egy fokkal kínosabb, hogy már nem fiatalok.
Pörgős, de kevés a poén, unalmas a történet, pár jelenet jó, de alapvetően rövidfilmet kellett volna ebből a részből készíteni, nincs ebben egy egész estét betöltő sztori. A kevesebb több lett volna.
Jó film volt, izgalmas, lekötött, és egy fontos és sajnos nagyon aktuális témát dolgoz fel az üzleti világról és arról, hogy hogyan ronthatja meg az embert a pénz és hatalomvágy. Szerintem ezt a témát nagyon ügyesen sikerült átadniuk, és Cruise is kifejezetten jól játszott.
Ugyan nem olvastam a könyv változatot, de azt kell, hogy mondjam még így is nagyon élvezetes volt a film. Főként a hangulata ragadt magával, bár a cselekmény néhol számomra egy kissé kusza volt, ennek ellenére tetszett.
Nem értem a fanyalgókat, szerintem igenis jól sikerült a film, az egész mozi nevetett és tényleg baromi jó hangulat volt. Ja, és kösz mafab a premier előtti jegyért, jól éreztük magunkat a párommal.
A Kerülőutak nagyon szórakoztatóan tud beszélni olyan problémákról, amik egyébként sokkal súlyosabban is megnyilvánulhatnak, mint azt a filmben teszik, és én épp ettől szerettem meg nagyon ezt a történetet. Kedvesen forgatja ki és építi le bennünk a két főszereplő renoméját, hogy azután, már amennyire tehetik, megpróbáljanak valahogy visszakapaszkodni a kegyeinkbe. Jó érzés nézni egy olyan filmet, ami nem akar távolságot tartani.
Képtelen vagyok eldönteni, hogy akkor mindezt most komolyan gondolták-e a készítők, vagy csak valamilyen "nézhetőbb" trash filmet akartak összehozni. Végül is talán mindegy, hiszen nézhető a film, csak épp borzasztóan érdektelenségbe fullad már az első negyed óra után.
70 A kicsi kocsi legújabb kalandjai (1980)