Nagyon kedves komédia egy klasszikus témával, amikor összekovácsolódik két család, ebben az esetben két nagy létszámú. Ez az eredeti sokkal jobb, mint a remake, mert az ötvenes években még reális is lehetett, hogy valakinek ennyi gyereke van.
Terrence Malick karakteres rendező, a Mennyei napok meghozta a várt sikert, hiszen Oscar-díjjal és Arany pálmával is díjazták a filmet. A legnagyobb erőssége a látványos kamerahasználat, éppen ezért a képi világ rendkívül igényes. Ellenben puszta látványnál sokkal többet nyújt ez a film. A történet elgondolkodtató, amit gondosan megalkotott karakterek mesélnek el világhírű sztárok tolmácsolásában.
A filmmel komoly baj van, de nem a színészekkel, igazi öreg rókák ezek. Szerintem a rendezésen bukik meg az egész. Egyszerűen lehetett volna jobbat is kihozni ebből a sztoriból ezekkel a színészekkel. A poénok erőtlenek vagy éppen túlerőltetettek, a film időről időre ellaposodik és teljesen unalmas lesz a végére. Senki, soha ne nézze meg, tiltsa el tőle szüleit, gyerekeit, bárkit, aki arra vetemedne, hogy fizet ezért.
A film egyáltalán nem izgalmas, nincs benne semmi feszültség, semmi hangulat. Valamit nagyon akartak a készítők, de egyáltalán nem sikerült elérni. A színészek minősíthetetlenek, de a karakterek maguk is azok. Az elején esetleg van egy-két izgalmas momentum, de a film nagy része kiszámítható, és értelmetlen ijesztgetésből áll.
Nem is volt ez annyira rossz, végül is egy B-kategóriás igényesebben elkészített romantikus filmnek elmegy. Egy kissé komolyabb téma a hétköznapokból, ami könnyedén van tálalva. Ennyi, nem több.
Egészen nézhető thriller, izgalmas, be tudja vonni az embert, nem annyira kiszámítható, mint a legtöbb film ebben a kategóriában. Rachel McAdams szerintem tök jól játszik, általában is szeretem, amiket csinál, de itt nagyon jól hozta ezt a fajta karaktert (valami, ami például Jodie Fosternek nem sikerült az ő repülős thrillerjében).
Muminék nagy kedvenc, bár én a japán verzióra esküszöm, azzal a jó kis dallal az elején... és nem tudom miért, de valahogy még a mai napig benne van az emlékezetemben, ahogy be voltak lassulva...annyira tündériek voltak. :D
Kifejezetten üdítő nyári olvasmányok Katie Fforde romantikus regényei. Nagy örömmel fogadtam ezek filmes verzióit, de bebizonyosodott ismét az agyonhangoztatott igazság: az olvasott mű nem éri utol filmes testvérét. Itt is ez volt a helyzet, pedig minden adott volt, ami miatt szerethető alkotás sikeredett a regényből, de mégis olyan valószerűtlenül negédes mozi ez a film, hogy jobb lett volna valami mást választanom helyette.
Susan Sarandon és James Spader között nekem hiányzott a 'kémia', nem csak a filmbeli karaktereik, de ők maguk sem igazán illenek egymáshoz, és mivel rájuk épül a cselekmény, ezért ez eléggé rányomja a bélyegét a végeredményre. Maradjunk annyiban, hogy közepes.
A Hallmark jobbnál jobb karácsonyi filmeket termel ki az elmúlt években. Nagyon kedves és aranyos, a gyerekeim is nagyon élvezték. ahogy az amerikai akcióknak, ezeknek is megvannak ugyan a kliséik, de valahogy a karácsonyi filmeknél ezt könnyebb elnézni.
A történet egészen lassan csordogál, kell hozzá türelem, az biztos, de a karakterek annyira kidolgozottak, hogy engem már csak ez az egy apróság kárpótolt mindenért. Bámulatosan megírtak a párbeszédek és ettől lesz igazán fajsúlyos a film.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy ez a film igazából az angol Amerikai História X, csak sokkal-sokkal jobb. Egyrészt sokkal mélyebben megy bele a szereplők lelkivilágába. Másrészt a szereplők maguk is sokkal érdekesebbek (és jobban is játszanak, bár persze Edward Nortont felülmúlni itt sem sikerült), és végül sokkal hitelesebben mutatja be, hogy egy ilyen társaság hogyan sodorja be az embert. Az mondjuk egy kicsit rontotta nekem az összképet, hogy alapvetően egy éretlen kisfiú szemszögéből látjuk az eseményeket, nem pedig mondjuk egy kamaszéból, ahonnan nézve talán a számomra hitelesebb lett volna az egész.
Meglehetősen időpocsékolásnak megnézni ezt a filmet. Kifejezetten gagyi és nagyon alacsony intelligenciahányadossal gondolom csak élvezhetőnek. Nézhetetlen!
Régen láttam, most megnéztem még egyszer és ugyanúgy egy zseniális filmnek tartom. Tele van aprólékosan kigondolt jelenetekkel és pontosan megtervezett jelképpel. A történet kissé egysíkú és elvont, de a kettő különcsége valami egészen egyedit adott ki.
Ez egy kedves kis családi film, amit leginkább persze a kislányok fognak élvezni. Romantikus kaland-vígjátéknak mondanám, ami hibáival együtt is szerethető. Anne Hathaway remekül illik a szerepbe, ő a makrancos kis hercegkisasszony, akinek rá kell jönnie, hogy nem az álmai valósultak meg azzal, hogy váratlanul trónörökössé vált.
80 Enyém, Tied, Miénk (1968)