VvV

Remek mese Kormos István verséből. A szövege szépen kidolgozott, sok szép rímmel és egy halom alliterációval. Pár perces mese, de mégis nagyon kerek a története. A hátterek kidolgozottsága most is említésre méltó, illetve a sok szépen megrajzolt állat. Szeretem, hogy a Kormos mesékben van aláfestő zene is,a mi miatt még élvezhetőbbek a mesék. A történetet Benedek Miklós, Benedek Tibor olimpiai bajnok vízilabdázó édesapja meséli el.

A Kormos mesék sorozat egyik legjobb története. A háttér, a színek a természet ábrázolással egyszerűen szemkápráztatóak. Kormos István igazi polihisztor volt. A Nyulacska csengettyűje nagyon helyes kis mese, imádom, hogy mindet becéz benne a költő és a rímek is egyediek. A végén már sajnáltam a kis nyulacskát, hogy nem kapja vissza a csengettyűjét, de a komisz fa megjárta. A történetet Paudits Béla meséli el nekünk.

Annyira jó ilyen magyar meséket nézni, bár a kormos mesék nem olyan ismertek, mint a magyar népmesék sorozat. A megjelenítés, a rajzolása, kidolgozása nagyon egyedi. Szépek a színek és a figurák. A háttér az erdő fáival nagyon valóságos. A szöveg is különleges, helyenként rímbe szedett. Molnár Piroska mesélése pedig nagyon sokat tesz az élményhez. A természet ábrázolása a mesének elképesztően hihető és szemkápráztató.

Tipikus magyar népmese szegény legénnyel, ördöggel, meg varázs dióval. A beszélő kenyér gondolata kicsit beteg volt, meg a kidolgozott felsőtestű ördög is. A végén még megsajnálta az ember a kenyeret, hogy szegény mennyit szenvedett és tűrt. Az mondjuk annyira nem tetszett a mesében. hogy a szegény ember semmit sem csinált a gazdagságért. Bánatomra ebben a részben sem Szabó Gyula, hanem Bánffy György meséli a történetet. A zenét a Kaláka Együttes szolgáltatja.

A legismertebb magyar népmesék egyike. Amikor a kismalac főzi a makklevest az szenzációs, ráadásul még fára is tud mászni. Okos és szemfüles a főhős, mint az a mesékben lenni szokott és a gonosz meglakol tetteiért. A Móricz Zsigmond-féle verses változatát is érdemes elolvasni a mesének. Nekem a Magyar népmesék egyenlő Szabó Gyula. Ezt a mesét Hrotkó Károly tolmácsolásában hallhatjuk ezért kicsit neheztelek a készítőkre.

Gyermekként nagyon kedveltem ezt a mesét. Sok-sok állat, színes és változatos karakterekkel, ahol mindenki megtalálhatta a kedvencét. Macskák, malackák, no meg a legjobb fej a kis kalapos giliszta. Az egyik kedvenc részem belőle A titkos klub rejtélye. A szinkronját is jól eltalálták a készítők, nincs túlerőltetve és nem idegesítőek a magyar hangok. Jók és értelmesek a párbeszédek, a mai napig megállja a helyét a mese.

Ennyi rendes embert! Nem elég hogy beengedik az ismertelen ravaszdit, még szállást is adnak neki éjszakára, sőt egy-egy állatot is odaajándékoznak neki. Nem hiába mondják, hogy ravasz, mint a róka. De az ember se most jött le a falvédőről, alaposan megleckézteti a rókát,a ki elnyeri végső bűntetését. A mesében egyedül az zavart, hogy nem Szabó Gyula elmondásában hallhattuk a történetet, hanem Hrotkó Károlyéban.

Patkós Irma hangját mesélés közben rossz volt hallgatni. Valahogy annyira megszokta már az ember Szabó Gyula hangját. Ahogy a malacok megeszik azt mesterien ábrázolták, bár egy vegetáriánus ne nézze meg. Ez is egy elmebeteg mese lett, csoda hogy az amerikaiak nem készítettek még belőle egész estés horrort. Van benne egy kis Piroska és a farkas utó érzés. A szalmatetős házak látvány nagyon igényes volt.

A legszebb grafikájú magyar népmesék egyike, bár a legelmebetegebb is. Eleve mi az a hólyag? Ami a háztartásokban fel van lógatva. Továbbá a szalmaszám és parázs már érintkeztek korábban is, konkrétan fogták egymás kezét illetve egy nagy eső is elkapta őket. Érdekes, akkor egyiknek sem lett semmi baja. A vége egészen tragikus, ráadásul a hólyag ott kacag, amikor elveszíti barátait, bár a végén ő is megjárja.

A látvány ennél a mesénél is azt kell, hogy mondjam, hogy lenyűgözőre sikeredett. A paraszt házak belsejének részletes bemutatása vagy természet sokszínűségének forgataga elképesztő, olyan érzése van az embernek, mintha egy mesekönyvet lapozgatna. Ami egy picit zavart, hogy nem Szabó Gyula, hanem Bánffy György a mesemondó. A színekkel néha bajban voltak a készítők. A medve lila, a róka meg kék volt.

A szegény, de jólelkű juhász legény történetét meséli el a történet. Választás elé kerül a legény pénzt vagy tudást szeretne. Utóbbi választja, amellyel később együtt jár a pénz is. A mesében a természet ábrázolás megint nagyon érdekes volt, az erdők fáinak vagy a mezők és dombok színeinek hangsúlyossága. Ez már nem az első magyar népmese, ahol jelentős szerepe van a kígyónak, ami engem meglepett, mert egy tipikus magyar állat.

Tipikus magyar népmesei kellékekkel tarkított mese. Szegény katona, boszorkány, király, királylány, arany, meg persze előjön a bűvös hármas szám is. A karakterek megjelenésének kidolgozottsága most is hibátlan. Bár a kutyák olyanok voltak mintha valami egyiptomi piramisból szöktek volna. A katona nem lacafacázott, megölte a banyát, lenyúlta a lóvét és még a királykisasszonyt is ellopta, majd feleségül is vette izibe. Így kell ezt csinálni. Ha pénzed van, hatalmad van.

Ezekben a mesékben minid van egy jó és egy rossz. Itt sincs ez másképpen. Az eszes, de szegény ember, no meg a gazdag kapzsi ember. Utóbbi mindenre képes csak, hogy még több java legyen. Ahogy az lenni szokott a kapzsi ember pórul jár, a szegény embert pedig megjutalmazzák. A mesében nagyon szépek a ruhák. Díszes, magyaros menték, zsabós ingek. Szabó Gyula hangját a különböző karakterekben öröm hallgatni.

Az egyik legismertebb magyar népmese, az utánozhatatlan stílusban Szabó Gyula tolmácsolásában. A bíróból és a tanácstagokból csak úgy dőlt a baromság, sárkánytojás mi? Ahogy a bíró meg a többiek megpróbálják kikelteni a tojást az frenetikus volt, illetve végig meg voltak győződve arról, hogy valóban csikó kelt ki abból a nyamvadt tojásból, amelynek már szaga volt. Én csak a kisnyuszit sajnáltam a legvégén.

Ez is Magyar népmesék egyik epizódja, Szabó Gyula elmesélésében. Jó bulit csinált a szegény ember, ropta az egész falú, majd az egész ország. Igazi magyaros dallamokat is hallhattunk. A megszokott látvány itt sem maradhatott el. A végkimenetele nekem kicsit tragikus volt, illetve a tanulságot, útravalót is keresni kellett a történetben. Továbbá azt sem értettem, miért volt az egyik királynak két feje.

Egy mese arról, hogy asszonyok mindenre képesek a férfiak meg milyen haszontalanok, pontosabban emberek. Mert ugye van az asszony meg az ember. Hát főhősünket nem az eszéért szerettük, az asszony is jól ellátta bajár elverte a fenekét. sőt a végén még nőnek is öltöztette. Ahogy ment a bugyuta ember az erőn-mezőn lenyűgöző részlet gazdagságú a természet, ami elénk tárul, továbbá nagyon kedveltem ahogy a dolgokat térben ábrázolták.

A magyar népmesék részletgazdagsága elképesztő. Az alakok szépen kidolgozottak, míg a tájak ahol a szereplők mendegélnek a szivárvány összes színével vannak megszínezve. Ez a történet is az ügyeskedésről és a rafinériáról szól, meg persze azért azt is tegyük hozzá, hogy Prücsök úrnak elég nagy szerencséje is volt a próbák során. Szabó Gyula átélése a mesélés közben rabul ejtő. Imádom, hogy ezekben a mesékben minden férfinek bajsza van.

A mesefőszereplője egy asszony, akinek nem született gyermeke, de nagyon vágyik valakire/valamire amiben örömét lelheti. Egy napon azonban mégis gyereke született, pontosabban malaca, akiről később kiderül, hogy nem is malac. Nem lövöm le a poént, bár kicsit beteg. A mesében remek zenék is felcsendülnek, csodás erdélyi faragott fa kapuk. Gyönyörű színek és a falu kidolgozottsága is nagyon részletes.

Szabó Gyula hangját hiányoltam a meséből, teljesen összenőtt a magyar népmesék történeteivel. Klasszik magyar mese, asszony akinek három lánya van. Bár a lányok nem szokványosak. Van köztük egyszemű, kétszemű, háromszemű, ami akár egy jó Tim Burton film is lehetne. A lányokat izibe férjhez kell adni és olyan sorrendben ahogy azok a világra jöttek. Ebből lesz a bonyodalom. Ebben a történetben több a misztikum is. Bűvös kecske, arany almafa.

Kicsit rendhagyó magyar népmese, eltér a megszokottól, ugyanis nem emberek, hanem állatok vannak a főszerepben. Malac, ló, berbécs, meg a rájuk ácsingózó farkas. Az állatok ábrázolása is igényes munka. A megjelenítést itt is ki kell emelni, az erdő a fákkal, a színekkel szemkápráztató élmény. Külön örültem a faragott erdélyi kapuknak is. Minden állatnak jó az esze járása, csak szegény farkas marad pórul a legvégén.