VvV

Tipikus meseelemekkel tűzdelt történet. Van benne király, királylány, banya, ördög, szemfülese juhász. A hármas számnak kiemelt szerepe van. Három királylány, háromféle erdő (ezüst, arany, gyémánt), meg három kehely. A lányok kis csalfák, jól átverik az apjukat azt elvárnák, hogy ruháztassa őket az öreg. A juhász elnyeri jutalmát amiért fényt derít a titokra. Szabó Gyula jól hozta a különböző karaktereket a mesélés során.

Nagyon megkapó, különleges látványú mese. A faragott fa kapuk, a tájak mind szemkápráztatóak. A történet a szokásos. Szegény legény elküldi a fiát szerencsét próbálni. A fiú nem hogy szerencsét, de egy aranyszőrű bárányt is talál. Persze nem maradhat el a királykisasszony, a szerelem, lakodalom és a boldog befejezés sem. Kellően misztikus történet a báránnyal. Szabó Gyula mesélő sorait öröm hallgatni.

A népmesék vagy valamilyen szegény legényről és annak szerencsét próbálásáról szólnak vagy valamilyen állatokról. Ez utóbbi is egy ilyen mese, ahol az egér és béka társaságát kiegészíti egy kolbászka is. Érdekes. Azért jó a leves mert beledobja magát a kolbász. A békának se kellett több, csak tőle nem lett jobb a leves íze. Azóta van varas azaz varangyos béka. Nem túl pozitív mese, mert a főzés körüli mizéria miatt megszakadt a barátságuk.

Szemkápráztató színek és minták sokasága jelenik meg háttérként a mesében. Nagyon különleges miliöt termet a történetnek. Nagyon tetszett, amikor a király bepakolja a bőröndjébe a legfontosabbakat. A koronát meg az aranyalmát. A király, aki egyben egy varázsló is volt elég kegyetlenül viselkedett a lányával, nem volt valami szimpatikus az öreg. Volt itt minden, nyuszika, hét fejű sárkány meg oroszlán.

Ismét előjön a szegény legény meg a fiai alapötlet a mesében. Mivel adni nekik nem sokat tud ezért elküldi őket szerencsét próbálni. Érdekesség, hogy most nem a hármas, hanem a négyes szám körül forog minden. 4 fiú, 4 év, 4 út. Ami szintén furcsa volt számomra az a magyar népmesében egy sárkány megjelenése, bár fel nem ismertem volna. A szabó nagy fazon volt mindent összevarrt, tojást, hajót. A fiúk sem ellenkeztek, hogy nem kapják meg a királylányt.

A népi öltözékeket nagyon szépen bemutatja a mesefilm. Vannak benne jó mondások. Mint például az akkora szedrek voltak a bokron, mint a csiki fazekak vagy az édesapja megsimogatta csípős vesszővel a gyereket magyarul jól elverte a fenekét. Itt is előjön az állatok beszéde, amelyet tök természetes, hogy ért a gyerek. Szabó Gyula teljes átéléssel meséli a történetet, amiben elég sok gyermek bántalmazás van.

Középszerű film, középszerű történettel. Nincsenek benne igazi karakterek és a legfőbb baj vele, hogy nagyon kiszámítható a története. Tudod ki kivel fog összejönni. Picit olyan mint az Igazából szerelem kicsinyített másolata tinikkel a főszerepben. Kicsi történetek karácsony idején, bár az nagyon furcsa hogy szegény amerikai tinik a szentestét nem a családjukkal töltik. Ez most a Netflixnek nem igazán jött össze.

A legszebb megjelenítésű magyar népmese, olyan érzése volt az embernek, amikor nézte,mintha egy szépen illusztrált mesekönyvet lapozgatna. Mézes tojás, cukorba forgatott sült malac, krémes hal? Nem futott össze a számban a nyál! Nem tetszett, hogy ilyen fafejű volt a király. Ráadásul buta is. Nem tudni mi az a kenyér? Szabó Gyula lendületessége jót tett a történetnek, de így is csak közepes, három csillag.

Ezeknek a szegény embereknek a magyar népmesékben mindig annyi gyereke van, hogy csak na. Igazi természetközeli kis mese, amely az erdőben játszódik medvével, nyuszival rókával, ökrökkel, kakassal megy tyúkokkal. Szegény medve és róka jól megjárta. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember érti az állatok nyelvét. Szabó Gyula profizmusa sokat tett a meséhez, a karaktereket jól kidomborította.

Ismét egy mese a szegény legény szemfülességéről. Elég tragikusan kezdődik a mese, de miután a főszereplő találkozik az ördöggel minden megváltozik. Tetszett, hogy nem csak egy hanem sok ördög van a történetben, amely mindig egy láng formájában jelent meg. Szabó Gyula hangban nagyon jól hozta a különböző karaktereket. Látványra kicsit visszafogott volt a mese. A legvége is tartogatott meglepetéseket.

A mese egy gazdag szász történetét meséli el. Annak volt egy felesége, Szusza, aki mindet mindig elrontott. Ennyi elfenekelés az összes magyar népmesében nincs, mint ebben, amit ezekért a baklövésekért csinált. A látvány most is egyedülálló, a színek és a hátterek, a parasztházam, meg a ruhák mind egyedülállóak. Szabó Gyula mesélése olyan lendületes, mint talán még sose, öröm hallgatni a nagy mesemondót.

Az első olyan magyar népmese, ami láttam ami vallási témájú. Jézus Krisztus és Szent Péter a földön jár és gyerekkel áldják meg a családot, amelyet elirigyel a szolga és ellopja a gyereket, amelyért az anyát élve letemetik,de az 16 év után is él. Az apa megkeseredik, de a fiú megkeresi szüleit, a szolga pedig megbűnhődik tettéért. Szabó Gyula nagyon jól hozta a karaktereket hangban, mint úgy általában.

A megszokottaktól eltérő, kicsit rendhagyó magyar népmese. Van benne vonat, sőt még autó is. Nem a falusi, paraszt életet mutatja be. Talán ennek is tudható be, hogy látványban is sokkal letisztultabb és egyszerűbb. A méhész dühe és mondjuk ki bosszúja nem volt jogos. Az állomásfőnök csak a munkáját végezte. Avar István elbeszélésében ismerhetjük meg, Nem volt rossz, de az a lendület hiányzott belőle, ami Szabó Gyulában van.

Klasszikus magyar népmese királlyal, királykisasszonnyal, ördöggel. Az azért érdekes, hogy itt még az állatok beszédét is érti mindenki, meg meg se kottyan ha templommá kell változni. Hol van ettől a Harry Potter? Szabó Gyula annyi hangon szólal meg és olyan átéléssel meséli a történetet, hogy öröm hallgatni. A komisz ördög jól megjárta a végén. A hátterek gondos kidolgozottsága most is különleges megvilágítást ad a mesének.

Nagyon tetszett a mese látványának kidolgozottsága. A parasztházak, a hátterek a kalotaszegi motívumokkal. Amíg a kakas szaladgált, nem csodálom, hogy szegény pitykének szomorú sorsa lett. Csodálom, hogy a kakas nem küldte el a fát, macskát, kaszást, kenyerest, cipészt, koszorút, kutat a búsba. Igazi tragikus mese, nem túl gyerekbarát. Szabó Gyula annyira lendületesen mondja a történetet, hogy öröm hallgatni.

Nem kakas az, hanem kokas. Azért nem semmi társaság állt össze a végére. Tű, kutya, tojás, kokas, meg egy rák. A látványvilágra és az élőlények kidolgozottságára most sem lehetett panasz. Szép színek és hátterek kísérik végig a történetet. Ami engem zavart a mesében, hogy a kis csapat a házbitorló. A rókák kivételesen semmi rosszat nem tettek, de elveszik a házukat. Szegény tojás is jól megjárta. Ez a történet nekem csak három csillag.

Imádom, hogy a magyar népmesékben minden férfi ugyanúgy néz ki. Félhosszú haj, bajusz. A két koma jól átveri egymást, majd a ravaszság jól összehozza a őket. Az nem tetszett, hogy kapzsik voltak a komák. Kirabolták azt, aki korábban segített rajtuk. Egyik ember sem különb a másiknál és bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Nem túl pozitív mese. Szabó Gyula hangja, mesélése most is élményszámba megy.

A Magyar népmesék megunhatatlanok. A bíró okos lány című történet egy Mátyás királyos mese Szabó Gyula elmesélésében A látvány most is említésre méltó, a népi faragott bútorok, az öltözékek, meg a házak. Ami picit furcsa volt nekem, hogy sok esetben kigúnyolták a királyt, sőt még ki is nevették. Az elhangzó mondás benne miszerint a csúnyáját a lánynak az Isten adta, a mellét meg ő maga nevelte az elég érdekes volt.

Szerintem ez a legszebb megjelenítésű magyar népmese. A hátterek az erdőben, a különleges népi motívumokkal, a fák sokszínűsége, a színek lenyűgözőek. A lágy gitárdallam is csak emeli a mese minőségét. Imádom, hogy ezekben a mesékben csak egymásra néz a férfi és a nő és már mennek is az oltár elé. A kedvencem, hpgy milyen szépen fogalmaznak, belebakta a vízbe. Szabó Gyula remekül hozta ismét a karaktereket.

Klasszikus népmesei elemekkel tarkított mese. Király, három királyfi, mágikus macska. Mint a mesék legtöbbjében is itt a szerelem és házasság körül forog a story. A királyfik ruházata nagyon szép, igazi magyaros sujtásos mente. A napszakok váltakozása, nap és a hold helycserélésével elég vicces. A turpisságot persze elég hamar ki lehetett találni. A történetet Zsolnay Margit mesélte el, tehát nem a megszokott Szabó Gyulás mese.