M. Night Shyamalan, a Hatodik érzék és a Jelek rendezője az utóbbi években elég felemás produkciókat hozott. A Servant egy indokolatlanul túlnyújtott post-horror sorozat; az Idő zseniális alapötletből indul ki, de összecsapott maradt és nem aknázta ki a szereplők pszichológiáját; a Kopogás a kunyhóban az ígéretes kezdés után laposan és szájbarágósan jut el a végkifejletig. Minden esetben beváltatlan ígéret várta a nézőt. Vajon A csapdával sikerül-e kilépnie a rendezőnek a mókuskerékből? A válasz az igen felé hajlik. A csapda nem állítja feje tetejére a filmművészetet és nem bikázza be a lefulladt Shyamalan-életművet. Ugyanakkor egy élvezhető, korrekt sorozatgyilkosos film érdekes perspektívával és erős fordulatokkal. több»
Az Amikor a gonosz leselkedik ékes példája annak, hogy izgalmas, érdekes és tartalmas horrorokat érdemes mostanában Hollywoodon kívül keresni. Pedig alapjaiban egy szimpla megszállástörténet, mégis annyira rétegzett, hogy már szinte sütemény. A brutalitása és kiábrándult világképe pedig csak hozzátesz a végeredményhez. több»
Míg az elmúlt évek Star Wars-projektjei a franchise-t elindító klasszikus trilógia köré épültek, azt igyekeztek felidézni, addig a legújabb sorozat, Az akolitus (The Acolyte) inkább az előzményfilmek és A klónok háborúja örökségét viszi tovább. több»
A Hang nélkül: Első nap azon a napon játszódik, amelybe az előző részben már bepillanthattunk. Azt mutatja meg, mi történt a csupafül idegenek inváziójának első napján – csak éppen máshogy, mint ahogy arra előzetesen sokan gondoltak. A Michael Sarnoski (Disznó) által írt-rendezett harmadik szépen bizonyítja: nem némult még el ez a franchise. több»
Egy valamit már most kijelenthetünk: 2020-at sosem fogjuk a mozi nagy évei között számon tartani. Ám miközben aggódó szomorúsággal nézzük, hogy világszerte bezárnak a mozik és egymás után tolják el az év legnagyobb filmjeit, nem szabad szem elől veszítenünk azokat az alkotásokat, amelyeket mégis bemutatnak. Hiszen még egy ilyen ínséges esztendőben is találhatunk igazi gyöngyszemeket, mint, amilyen Jim Cummings második filmje, a The Wolf of Snow Hollow, amely poszt-horrorba hajló elegye a humorista keserédes világlátásának és a farkasember rémfilmek hagyományainak. több»
A Discovery 5. évada szórakoztató, elgondolkodtató, és sokszor egészen nosztalgikus élmény – méltó búcsú ettől a legénységtől, és szép lezárása az útjuknak. A Discovery maga hibáival együtt kitaposta az útját az új generációs Star Treknek, elvezetett minket a 32. századba, egy korszakába a világnak, ahová eddig tényleg nem merészkedtünk, de ahol még bőven van mit mesélni. Talán már nem repülünk tovább ezzel a csapattal, de jó érzésekkel búcsúzhatunk tőlük. több»
Blake Crouch nagy sikerű regényéből, a Sötét anyagból (eredeti címén: Dark Matter) készült sorozatadaptáció az Apple Tv-re. Ugyan jó adag sci-fi is akad a sztoriban, a történet fő fókusza az emberi dráma és a család fontosságának lépten-nyomon történő hangsúlyozása – a családpolitika is elégedetten csettintene erre. Szerethető főhőse miatt a családdal kapcsolatos közhelyek puffogtatása mellett is jól működik a sztori, de elfért volna még egy kis mélység a forgatókönyvbe több»
Az elmúlt harminc év során jó párszor próbálták tető alá hozni a Beverly Hills-i zsaru negyedik részét, amelyet végül a Netflix szállított le. A végeredmény pedig pontosan olyan lomha “papa-akció” lett, mint amire előzetesen számítani lehetett. A sokadjára visszatérni igyekvő Eddie Murphy viszont ugyanolyan örökmozgó dumagép, mint a ‘80-as években. És ez szórakoztató. több»
Kevin Costner még mindig nagyon érti a westernt. A saját maga által finanszírozott, karrierösszegzőnek szánt (négyrészesre) tervezett Horizont: Egy amerikai eposzban pedig láthatóan bele is rakott mindent, amit a vadnyugattal kapcsolatban gondol és érez. Vagy legalábbis ezek negyedét. Ugyanis hiába a nézőt próbáló játékidő, a Horizont első része önálló filmként egyelőre nem igazán állja meg a helyét. több»
65 A csapda (2024)