Minden tiszteletem a küzdeni akaró hősöké és Redfordé természetesen. A címhez kapcsolódóan bennem a remény is odalenne hasonló helyzetben. Nem tudom, mikor adnám fel. Tökéletesen összerakott eposz, melyben folyamatosan, kifogyhatatlanul egymást érik a kihívások az életéért küzdő emberrel. Remek és elgondolkodtató alkotás.
Megan Fox? Megám foglak. Az ember azt hihetné, hogy egy felkarolt sztár 15 év alatt igazán felfejlődik csepürágóból színésszé. Foxnak nem jött össze. Az, hogy filmnek nem nevezhető alkotásokban szerepelt csak, nem az ő hibája. Az ellenben igen, hogy az alakításainak kiteljesedése a bikiniben flangálás. Ennél többre az elmúlt tizenöt év sem tette alkalmasabbá. Láthattuk, mire képes. A Feláldozh4tók elrettentő példa erre. Ez az eposz egy sz*r (bocs). Megnéztem, így már senki másnak nem kell.
Amikor a filmkészítés is akció Ebben az időben nem a számítógép volt a filmalkotásban a főszereplő. Az akciófilmekben nem szuperhősök, hanem színészek alakítottak. Szuper felvételek, feszültség, izgalom. Kell ennél több egy tökéletes akciófilmhez? Minden mást leírt már a filmről a másik user.
Egyszerűen nem értem a fanyalgókat Miért kellene fejlődni a karaktereknek? Nem egy játékfilmet nézünk? A káposztalepke petétől a lepkéig. Abban elvárható a fejlődés. Ezt egyszerűen csak élvezni kell. Fogsz egy pohár italt, egy zacsi kukoricát, és élvezed a szimpatikus emberek mindennapjait.
Nekem tetszett a film, noha nem volt végig feszült és izgalmas. Bocsássatok meg érte!
Egyszer egy filmes felmérésen feltették a kérdést: Vajon kit hívnál a szuperhősök közül, ha segítségre lenne szükséged az életed megmentéséhez?
Kedvesem azonnal rávágta: Ray Donovan. Nem Pókember vagy Superman. Ray!
És, bár nem tekintem szuperhősnek, próblémamegoldásban csillagos ötös. A sorozat nálam a top ötben szerepel.
Teljesen más látványvilágot tár elénk a testi küzdelmekből. Remekül kitalált karakterek. Külön-külön is izgalmas epizódok, de az első két évad folyamatos cselekményében is kerek a történet. Kár, hogy a harmadik, negyedik évad nem adta vissza azt, amit vártunk tőle. Még így is ajánlom mindegyik évadot azoknak, akik pörgős, eseménydús filmeket szeretik.
Még gyertyaláng se. Szerencsére Zac Efron a Goldban bebizonyította, hogy tud színész is lenni. Szerencsére, mert ebben a filmben az alakítása hamut sem ért. Pocsék választás volt a kislány is, de valójában egy színészt sem lehet kiemelni. Nem hittem volna, hogy azt fogom mondani, a Barrymore-ral készített változat jó adaptáció volt. Pedig ha ezt az alkotást nézzük (bár nem érdemes), akkor mindenféleképpen az. Én kérek elnézést az alkotók helyett, Mr. King.
Európainak képtelenség megérteni egy japánt Egy játékfilmet nézek. Egy ember letűnt életének és elmúlásának napjait. A filmmel még nem is lenne bajom, de sikerült kinyílni a bicskának a zsebemben. 40 éve vendéglátózom. A sok felszínes butaságon túlteszem magam, de az influenszer 200-ra repítette a vérnyomásom. Miért nem lehet megszabadulni ezektől a nulla tudású bohócoktól? Miért lesi a sok idióta ezeknek a túlfizetet stroke-oknak az idétlenkedését? Egy-egy postjukkal tönkretehetik dolgozó emberek életét. Most próbálok megnyugodni. A film nézhető, bár nem tartozik Depardieu nagy alakításai közé.
Azért ebben van kraft. Ha valamit nagyra értékelek, az a dráma mögött meghúzódó fekete humor. Valljuk be őszintén, mi ebben a műfajban nagyon jók vagyunk.
Végjáték az Elme utcában. Jézusom, mit nézek? De, főleg minek? Nemrég láttam egy hasonló förmedvényt. Távol a világtól volt a címe. Nos, az volt ekkora rakás sz_r. Szeretném ajánlani ezt a remeket a vakoknak. Persze hang nélkül. Vállalhatatlan. Nagyon le lehettek égve a nagy nevű színészek, ha ezt a ripacskodást képesek voltak vállalni. Legalább annyira, mint Julia Robert a Távol a világtólban.
15 évesen láttam 79-ben az alkotást. Amikor már abszolút semmi nem jut eszembe, akkor ismét jön a filmélmény.
Egyszerűen tökéletes, és nem lehet megunni.
Hihetetlen, hogy rávettem magam a megnézésére. Ekkora nagy nulla időrablást.
Ezt miért csinálták meg? A semmitmondó cselekmény nem tudta kitölteni a filmidőt, ezért az összes lassított felvételt beletették. Nagyon gagyi. Még annak is szégyen, aki nézi.
71 Minden odavan (2013)
és Redfordé természetesen. A címhez kapcsolódóan bennem a remény is odalenne hasonló helyzetben. Nem tudom, mikor adnám fel. Tökéletesen összerakott eposz, melyben folyamatosan, kifogyhatatlanul egymást érik a kihívások az életéért küzdő emberrel. Remek és elgondolkodtató alkotás.