Komplex és korát meghazudtolóan izgalmas krimi André Cayatte 1962-es alkotása egy hagyományos műfaji keretből bontakoztat ki egy szokatlanul komplex morális drámát. A gyerekrablásos thrilleres szállal "Menny és Pokol"-ként indítja a cselekményt, a flashback-es visszaemlékezésekkel "Vihar Kapujában"-ként folytatódik, és az esküdtek morális érvcsatájával "12 dühös ember"-ként végződik. A forgatókönyv nagy húzása, hogy a megszokott "ki a gyilkos" konvenció helyett ezúttal az ártatlant kell megtalálni három lehetséges gyanúsított közül. Mindegyikük balhés háttértörténetének bemutatásával ezt a dilemmát végig jól lebegteti a film. Kiemelném Anthony Perkinst, aki a gyanúsítottak egyikét alakítja; az ő ártatlanságában sem lehet biztos az ember.... több»
Kíméletlen társadalomkritika A film kíméletlen társadalomkritika, amely tűpontosan mutatja be, mi történik, ha a korrupció annyira a mindennapok részévé válik, hogy a társadalom teljesen immunis lesz rá. Az emberek tudnak róla, de az apátia és a mindennapi túlélés háttérbe szorít minden morális kérdést.
Ennek a kilátástalanságnak tökéletes, autentikus díszlete az omladozó, szovjet érából maradt panelépület és a benne élő, társadalom peremére szorult réteg. Az asszonyverő alkoholisták, a folyosón füvező tinédzserek és a kisstílű bűnözők mind a lezüllés útját járják, a túlélés egyetlen eszközét pedig a másik eltiprásában látják.
Ezzel a közeggel áll éles kontrasztban a főszereplő, Dima. A talpig becsületes vízvezetéksz... több»
Századfordulós krimi egy remek Charles Laughtonnal Ez az alkotás Hitchcock "Gyilkosság telefonhívásra" című művéhez hasonlóan akár egy Columbo-epizód is lehetne, mivel látjuk az elkövetőt, viszont az eseményeket végig az ő szemszögéből mutatják. Azonban Ray Millanddel ellentétben Charles Laughton olyan rokonszenves gyilkost alakít, hogy a néző óhatatlanul az ő pártjára áll, miután elteszi láb alól a házsártos feleségét. (Kis easter egg: a feleséget játszó színésznő ugyanilyen elviselhetetlen karaktert játszott a Vörös utca című filmben is.)
A korabeli angol környezet sajátos, régies, de nagyon is élvezetes miliőt áraszt. Az operatőri munka ráadásul mesterien bánik a sötét, árnyékokkal teli belső terekkel, vizuálisan is érzékeltetve a főhősö... több»
Balkáni kézikamerás horror Három szerb fiatal egy távoli faluban dokumentumfilmet forgat a nők elleni erőszakról, és az egyik interjúalany a szláv folklórról mesél nekik, így eredeti témájukat elhagyva utánajárnak a helyi legendáknak. A film sokat markol, de keveset fog, és azt is minimalista módon. Szinte kizárólag egymás utáni interjúk párbeszédeire épül, amiből az első 25 perc a nők elleni erőszakról felesleges és kihagyható. Az az utáni, városi legendára épülő interjús részek már érdekesebbek, de kár, hogy a rendező ott is csapong, mert két külön legendát emel be a sztoriba, és az elsőt hirtelen megszakítva ugrik át a másodikra. Ez utóbbi egyébként a címadó Naprata (vízi démon), amiből gyakorlatilag az utolsó negy... több»
Egyazon történet három különböző nézőpontból A milliomos Diego Verasteguit saját házában meggyilkolták, egy értékes aktát pedig elloptak a széfjéből. Verastegui testőre, Dimas három gyanúsított talál a házban: Carlost, a milliomos fiát, Anna Karinát, a kedves lányt és Andrest, a bohém művészt. Mindannyian előadják a saját verziójukat a történtekről, de mindannyian mást tartanak a gyilkosnak... Kifejezetten kedvelem a mozaikos narratívájú filmeket, ahol a rejtély darabkái csak a legvégére állnak össze. Kurosawa " A vihar kapujában"-jához hasonlóan itt is szubjektív elbeszélésekből ismerjük meg a gyilkossághoz vezető utat. Ez egy klasszikus krimi, hamisítatlan dél-amerikai ízvilággal. A kihallgatásokat egy kartellből testőrré avanzsált v... több»
Hollywoodi film argentin noir csomagolásban. A történet egy paranoiás újságíróról szól, aki attól tartva, hogy átverik, meggyilkolja az üzlettársát, a holttestet pedig elássa a kertjében. Argentin noir, amely flashbackek segítségével tárja fel a bűntényhez vezető eseményeket, és a lezárása sem épp happy end. Bár a felvezetés eltart egy darabig, egy bizonyos személy megjelenése után a feszültség folyamatosan növekszik, és onnantól kezdve végig izgalmas marad a film. Kifejezetten tetszett, ahogy a kezdetben sajnálatra méltó, sikertelen újságíró kissé naiv módon, fokozatosan rántja magára a bajokat – kezdve a csalásba való belemenéssel egészen annak utóhatásáig. A zárókép Frank Darabont Ködjét idézte számomra egy "na, ezért kár volt" érz... több»
Városi urban legend Amolyan mockumentary és found footage-egyveleg egy helyi mendemonda után. Felváltva látunk interjúbevágásokat és kézi kamerával követjük szereplőinket, hogy kiderítsük a 'Blinkman' legendájának valóságtartalmát. Nagyon jó a tempója (már az első perctől beindul a cselekmény és végig pörög), és a többszálú cselekmény is dob rajta. A színészek játéka is jó értelemben természetes, és plusz pont Eduardo Sanchez rövid cameója és az általa rendezett Blair Witch említése.
Ördögűzés Gorefesttel Egy megszállt lány ördögűzésére újabb és újabb papokat küldenek, de mindegyik kudarcot vall. Lényegében egy ördögűzés best-of, mert egy negyedórás felvezetés után többféle pap különféle ördögűzési kísérletét láthatjuk, válogatott és hemoglobinban túltengő gore jelenetekkel. A bélrendszer kihányásánál horrorrajongóknak beugorhat Fulcitól a https://www.mafab.hu/movies/paura-nella-citta-dei-morti-viventi-32077.html, de ezen kívül van még szemkitépés és egyéb válogatott nyalánkságok. Kár, hogy a színészi alakításokra és a történetre nem fektettek ekkora hangsúlyt, mert a karakterek idegesítőek és/vagy jellegtelenek, az önismétlő storyline pedig a szép gore ellenére is egy idő után unalomba fulla... több»
Polgárháborús zombik Polgárháborús korszakba ültetett népi horror zombikkal és boszorkánysággal. Szép a táj, ahol játszódik, és a számomra teljesen ismeretlen színészek is elfogadhatóan alakítanak. Ezenfelül gore is van, ahol kell, néhány helyen, persze nem Evil Dead dózisban. A maszkok is rendben vannak, nem maradnak el az amerikai zombis vetélytársakétól. Meglep, hogy a rendezőnek ez az egy sarokban megbúvó horrorrendezése van, mert nem egy világmegváltó darab, de az elmondottak fényében talán picit méltatlanul ismeretlen a horrorrajongók körében. 6,5/10
Rejtett gyöngyszem Nem járja, hogy a rendező legjobb filmjéhez egy vélemény sincs. Ingmar Bergman (aki az egyik legjobb svéd alkotásnak titulálta) ajánlására néztem meg ezt a csendes, melankolikus skandináv darabot, mely egy fiatal nő (látszólag indíték nélküli) öngyilkosságával indít. A szomszédai (egy író házaspár) azért, hogy tettének okát megértsék, nyomozásba kezdenek. A film igazi bravúrja a nem lineáris tálalás, ugyanis a történet a tragédia pillanatából indul, és visszafelé bontakozik ki, ahogy a szomszédok felkeresik azokat az embereket, akikkel a halálát megelőző időszakban kapcsolatba került. Minden egyes találkozó egy-egy őt ismerő személlyel egy újabb mozaikdarabkát ad a személyiségéről. Olyan köz... több»
Amolyan "Sziklák szeme" és "Halálos kitérő"-szerűség az éjszakai metróalagútban. Pár fiatal egy buliból hazakészülve lent reked és egy kannibálcsalád (rosszarcú redneckek) vadászik rájuk. Ahogy az ilyen filmektől várható, nem agysebészetsztorija van, de időnként kellően hangulatos, véres és bujkálásból, feszültebb pillanatokból sincs hiány . Pörgősnek is mondható, mivel kb. 20 perc alatt elkapja a fonalat, és onnantól végig a túlélés a tét. Borítékolható, hogy ki marad életben, de amire készült, szerintem teljesíti, és orbitális logikai marhaságok sincsenek benne (kisebbek azért akadnak). 7/10
Oroszországban a 2010-es évek első felében volt elterjedt az ún. "krokodildrog", ami arról volt híres, hogy a fogyasztójából szó szerint zombit csinál, lemarja a húst a bőrről, fekélyek stb. (a Youube-on elég brutális videók vannak a hatásáról.) Na, most a film egy amolyan one-man show, ahogy egy ilyen függő fickót mutat végig egy lakásban. Ebből adódóan egy söralátét alá elfér a szövegkönyv, leginkább a fickó belső gondolatait halljuk, de ami nagyobb baj, hogy iszonyat monoton az egész. Időnként haluzik, hosszan tekereg az ágyban elvonási tüneteket produkálva, meg van egy pár gore-osabb jelenet, de közel sem annyi, mint amit a már drogról leírtak alapján ki lehetett volna belőle hozni. 3/5 ... több»
Anno CAM-osan láttam. Bousman számomra ismeretlen szaudi nevekkel telepakolt filmje két amcsi húzónévvel (Tobin Bell, Jeremy Irons) a mellékszerepben. Valószínűleg csak a promóban szerepelnek a stáblista elején, mondjuk így is teljesen radaron kívüli darab.A rendező Fűrészből áthozott, csontropogtató gore-os stílusa itt-ott felfedezhető, de amúgy inkább ilyen "Paganini hegedűje"-szerű, természetfeletti cucc. Ha valaki játszani kezd rajta, az emberek megzakkannak, és pl. öncsonkítani kezdik magukat... Meg mellette van kísértet is. Unalmasnak nem mondanám, IMDB-n jelenleg 4,0 pont, én 6-ot adtam rá, mert amíg ment, simán elvoltam vele, nem untam de olyan túl nagy újítást nem hoz ebbe a megfára... több»
76 Hokum (2026)