Nem tehetek róla, de nekem ez a cím alapból semmitmondó volt, nem is vártam sokat A boldogságvirágtól, és bár a sztorit valahogy tényleg egy kissé sarkítottnak éreztem, összességében még mindig egy középszerű alkotásnak éreztem, amely mintha tudatosan megválogatná a közönséget. Az egy dolog, hogy valami nem akar mainstream lenni, de ennyire nem kellene áthajolnia a művészi szenvelgésbe.
Nem egy könnyen emészthető film, és a történet folyásával is egy kissé türelmesnek kell lenni, nem mondom. De irtóra megéri, mert utána nagyon sok mindenen elgondolkodtatott engem személy szerint. Azt hiszem, még egyszer simán meg fogom nézni, annyira fajsúlyos alkotásnak érzem.
Olyan vontatottan indult be a cselekmény, hogy azt hittem, ennyi, feladom, de félóra után hirtelen mintha egy másik filmre váltottam volna, kezdtek felpörögni az események. Nem vagyok oda a régi filmekért, nagyon túljátsszák a szerepeiket, de egyszer meg lehet nézni.
Egész jók a színészek, csak néha tűnik ripacskodásnaka film, és még a történet is eléggé rendben van, fiatalabb gyerekeknek ajánlanám a Potter-féle horror helyett.
60 Régi hagyományok (2020)