A Paddington 2 óta a legaranyosabb film. Érződik rajta, hogy szívvel-lélekkel készítették. Nagyon ötletes és frissnek ható ez az áldokumentarista stop-motion koncepció, rengeteg munka lehet benne, nem véletlen, hogy 7 évig készítették a filmet. A mai szélsőségesen individualista és kompetitív korban jól eső élmény ilyen történeteket látni. Marcel egyedi perspektívájából ismerhetjük meg a világot, ahol semmi nem az, aminek mi megismertük.
Nem volt ez olyan rossz... Sajnáltam Chris Hamsworth-t, amikor Natalie Portman és Christian Bale mellett kellett volna színészkednie. Így végleg lebukott, hogy az ő helye inkább a konditermben van, mint a vásznon, és gyerekes poénkodás jobban áll neki, mint az érzelmes színjátszás.
Még mindig nem értem, hogy mi értelme van ezeknek az élőszereplős újrázásoknak. Le lett butítva az eredeti rajzfilmhez képest, teljesen feleslegesen volt didaktikus. Zemeckis mostanában próbára teszi a kedvelői hűségét. (Én még azért kitartok)
Egzisztencialista dráma/fekete komédia. A főszereplő páros jól működik. A poénok egész jó hatékonysággal működnek. A mellékszereplők szélsőségesen le lettek egyszerűsítve, paródiaszerűvé csökkent a jelenlétük. Meg tudott lepni néhány ponton a történetvezetés, egész jók voltak a fordulatok. A keserédes vége szinte a semmiből lett előkapva, el is maradt a katarzis, pedig a film nagyon próbálkozott hatást kiváltani. A 90 perc körüli játékidő üdítő volt.
64 Marcel, a lábbelis csiga (2021)