Francia–arab mindennapok Nincs amerikai eltúlzott akció, helyette rövid, váratlan, valószerű jelenetek. A főszereplő élete napok alatt romba dől, ösztönösen menekül, majd próbál szembenézni a helyzettel, megoldani azt. A végén az igazságérzete mindent felülír, semmi nem számít már, holott tudja, jól lenne miért élnie, de nem mindenáron. Nem lehet mindenen túllépni. Letaglózó film.
Ne ébreszd fel az... Hát kérem. Ellentétben az előttem szólókkal, én csak ajánlani tudom ezt a csodát. Henry Rollins élete szerepében. Szótlan, mogorva, embert kerülő fickó, akibe nem jó dolog belekötni, de erre a jó képességű bandatagok is csak ráébrednek, persze akkor már nincs visszaút, egy mozdonyt nehéz megállítani. Lassan bontakozik ki a történet, apró darabkákból ismerjük meg hősünket, akit gyakran kísértenek hangok, zajok, amit nem értünk, de szép lassan összeáll a kép, és amikor lehull a lepel, az akkorát szól, amihez sajnos nagyon ritkán lehet szerencsénk. Döbbenetes, hogy ez a film eddig kimaradt, és hosszas keresgélés után akadtam csak rá. Nálam 10-ből 10-es!
Francia úthenger. Egy negatívumot tudok felhozni: a címét. Semmi nem utal arra, amit itt kap a néző. Őrült tempóban mutatja be a film a valóságot, amit a korrupt média próbál elfedni. Kapunk egy kis ízelítőt arról, ami a hírek mögött van. Ráébred a néző, hogy is működik a hatalom, ha megváltoznak az érdekei, mennyire nem számítanak nemcsak az útjában álló életek, de a rosszkor rossz helyen lévő civileké sem. Terroristák. Ezzel szabad kezet kapnak. Nincs több kérdés.
Kőkemény akciófilm, politikai thriller, nem kevés érzelmi szállal nyakon öntve.
Kis bemutató a francia mindennapokról.
Ezt látni kell!
Új-Mexikó, 50-es évek, rejtély az éjszakában. Megdöbbentő, hogy elsőfilmes rendezőként mit tett le az asztalra, gondolom, nem túl sok pénzből. Persze a fesztivál győztese cím már sejtet valamit. Mintha betekintést nyertünk volna egy sivatagi kisváros életébe az 50-es években. Az elején a túl gyors beszédű rádiós egy kicsit idegesítő, de ahogy komolyra fordulnak az események, visszavesz a tempóból. Újra bebizonyosodott, hogy nem a CGI dömping a lényeg egy filmnél. Fokozatosan és folyamatosan fenntartja a feszültséget a rendező. A finálé is rendben van. A kamera mozgás is szokatlan néhány jelenetnél, de ezek is hozzátesznek a hangulathoz.
Látni kell, mert maradandó élményt ad, ami ritka manapság.
66 Közeli ellenségek (2018)
Nincs amerikai eltúlzott akció, helyette rövid, váratlan, valószerű jelenetek. A főszereplő élete napok alatt romba dől, ösztönösen menekül, majd próbál szembenézni a helyzettel, megoldani azt. A végén az igazságérzete mindent felülír, semmi nem számít már, holott tudja, jól lenne miért élnie, de nem mindenáron. Nem lehet mindenen túllépni. Letaglózó film.