Felemásak az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Az eleje valami szörnyen lassú és zavaros volt, viszont a vége nagyon megható. Azt hiszem, sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni. Mindenesetre egy megnézésre mindenképp ajánlom annak, aki nem csak a habkönnyű filmeket szereti.
Valahogy kimaradt a film az életemből eddig, pedig gyermekkoromban rajongtam az indiános filmekért. Nemrég kiolvastam könyvben, gondoltam, megpróbálom filmen is. Nos, úgy jártam, mint a régi Karl May regényekből készült filmekkel: mai szemmel nézve katasztrófa. A 70-es, 80-as években nagyon jó volt, de csak azért, mert akkor még csak ez volt. A történet amúgy is kissé fura, de könyvben még csak-csak elmegy. Ráadásul a filmben kicsit viccesebbre akarták venni a sztorit, ami szerintem sokat rontott rajta. Szóval egyszer nézhető, hosszú, nem túl jól sikerült alkotás lett. (Én bizony már erősen vártam, hogy mikor lesz vége.) Az biztos, kedvenc nem lett belőle.
Elgondolkodtató film, sajnos szinte lehetetlennek gondolom, hogy túléljük ezt a gyors fejlődést. Hiába vannak okos emberek, akik tudják, hogy mit kellene tenni, ha többségben vannak azok, akik nem akarnak változtatni.
Ilyen gyenge filmet már rég láttam. A történet egy nulla, a szereplők a maguk módján jók, de ezt a szörnyűséget még a legjobb játékkal sem lehet eladni. Ahogy már előttem írták, ez egy se füle, se farka történet. Egy zavaros katyvasz egy sérült fiúról és egy rakás szerencsétlen fiatalról.
Tiszta szívemből örülök, hogy rátaláltam erre a filmre (és az elődjére: Csoda). Ez a két film benne van a top 10-es listámban. Ilyen szép és megható történetet nem vártam volna egy török filmtől. A három főszereplő (de az összes többi is) különösen nagyot alakított, ha rajtam múlna, megkapnák az Oscart érte. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hagyja ki ezt a két filmet. Üljenek le a tv elé, és gondolkodjanak el rajta!
73 Yaaba (1989)