Ha horror regényekről van szó, akkor a többségnek természetesen Stephen King neve ugrik be. Esetleg H. P. Lovecraft vagy Edgar Allan Poe, de mi most maradjunk mégis az elsőnél. Merthogy ma van Stephen King 75. születésnapja, ezúton is boldog születésnapot neki! Szép jubileum a mai, de mit tudunk a világ talán legnépszerűbb kortárs horrorírójának életéről?
Nélkülözéssel és betegségekkel teli gyerekkor
Stephen King Portlandben született és már egészen pici korától fogva nehéz sorsa volt. Édesapja kétéves korában elhagyta a családot, ezért az anyjának egyedül kellett nevelnie két gyermekét. Mivel állandó munkája nem volt, gyakran költöztek és állandó volt a nélkülözés. Többször is arra kényszerült, hogy míg ő munkát keresett, két fiát akár hetekre vagy hónapokra a rokonoknál helyezze el.
Végül szintén a család segítségével tudtak végleg letelepedni, de ezzel a kis Stephen gondjai nem oldódtak meg. Rendkívül beteges gyermek volt, aki az iskolai évei első részét többnyire otthon vagy orvosnál töltötte.
Gyerekkori traumák
Egy fertőzés miatt többször is fel kellett szúrni a dobhártyáját, amit az író később egész életének egyik legnagyobb traumájaként élt meg. Ahhoz hasonlította, mint mikor 1999-ben elütötte egy teherautó. Négy éves korában hátborzongató eseményt kellett átélnie. Egy nap egy másik kisfiúval játszott a szomszédban, de alig egy órával később már haza is ment és anyja elmondása szerint holtsápadt volt. Mint nem sokkal később kiderült, a kisfiút, akivel játszott, elgázolta egy tehervonat. Ő maga nem emlékszik az esetre, így azt sem lehet tudni, hogy látta-e a konkrét balesetet, de valószínű, hogy igen.
Az iskolás évek és az első novellák
Stephen King nagyjából hétéves korában kezdett történeteket írni. Nagy hatással voltak rá a TV-ben látott fantasy, sci-fi és horror filmek. Tizenhárom éves korában a padláson talált egy dobozt, amiben az apja régi, befejezetlen történetei hevertek. Saját bevallása szerint ez döntő volt az egész életére nézve.
Bár ösztöndíjat kapott a New Jersey-i Drew Egyetemre is, mivel nem tudta volna finanszírozni a tanulmányai melletti életét, inkább otthon maradt és ugyanarra az egyetemre iratkozott be, ahol a bátyja is tanult. Rendkívül nehéz anyagi helyzete miatt munkát vállalt az egyetemi könyvtárban, illetve saját rovatot vezetett az egyetemi újságnál is. Itt találkozott későbbi feleségével, Tabitha Spruce-szal is.
Esküvő, egy lakókocsi és egy nagy veszteség
Miután 1970-ben feleségül vette Tabithát, egy lakókocsiba költöztek. Megpróbált tanárként elhelyezkedni, de nem nagyon kapkodtak utána, így mindenféle alkalmi munkákat vállalt: dolgozott benzinkúton és mosodában is. Később elárulta, hogy ezekben az időkben gyakran küzdött depresszióval, mert életét kilátástalannak érezte. A dolgot csak tovább nehezítette, hogy 1973-ban, alig néhány nappal karácsony előtt Stephen King édesanyja feladta az évek óta vívott harcot a rákkal és elhunyt. Az író nagyon nehezen dolgozta fel édesanyja elvesztését, ezt segítette egy 1978-as novellája is, A nő a szobában. Ebben egy halálos beteg nő eutanáziába segítését írja le az ebben közreműködő férfi szemszögén keresztül.
Carrie és amit utána jött
1974-ben jelent meg Stephen King első bestsellere, a Carrie. A sors fintora, hogy az író az első kéziratot a szemetesbe dobta. Éveken át gyűjtötte az ihletet és az ötleteket a regényhez, de ezekben sehogy sem tudott számára megfelelő történetet formálni. A legnagyobb gondja az volt, hogy férfiként nem tudott tinilányok fejével gondolkozni, nem tudott az ő szemszögükből írni, ezért feladta a projektet.
Csakhogy felesége kiszúrta a kukában az összegyűrt lapokat, kivette és elolvasta. Azonnal látta, hogy ez valami nagyon ígéretes dolog, ezért visszaadta a férjének és azt mondta, segít neki a lányok szemszögével. A Carrie a Doubleday kiadóhoz került, akik először 2500 dolláros előleget adtak Stephen Kingnek, amiből a család új autót vásárolhatott. Nem sokkal később pedig kiderült, hogy a kiadási jogok végül 400 000 dolláros áron keltek el, amelynek felét garantáltan az író és családja kapta meg. Az anyagi küszködés ezzel véget ért.
A ’80-as évek és a rendezői bukás
Stephen King a ’80-as évekre már befutott író volt, lényegében dollármilliomos és világhírű. Minden, amire gyermekként csak vágyhatott. Szinte minden regénye bestseller lett, ám ugyanez nem volt elmondható az ezekből készült filmekre. Ezek többsége ugyanis általában bukás lett, de legalábbis az író nem kedvelte egyiket sem. Ezért, amikor lehetőséget kapott, hogy az egyik regényét ő maga adaptálja mozivászonra, kapott az alkalmon.
Az 1986-os Maximális túlhajtás egy egyébként sikeres regénye, a Trucks feldolgozása volt, amelyben a gépek átveszik a hatalmat a világ felett. Csakhogy Stephen King csúfosan megbukott a rendezői székben, amit későbbi bevallása szerint egyedül saját magának köszönhetett. A forgatás alatt ugyanis folyamatosan alkoholt ivott és kokaint szívott. Ahogy egy interjúban elmesélte később, azokban az időkben állandóan be volt szívva és azt sem tudta, mit művel. Ez meg is látszott a filmen, ami a kritikusok és a kasszák előtt is megbukott. Más kérdés, hogy mára igazi kultmozivá nőtte ki magát.
Egy majdnem halálos baleset és egy horrorisztikus otthoni trauma
A ’90-es évek nem feltétlenül volt a legvidámabb az író életében, hiszen több trauma is érte ekkoriban. Egy nap a felesége egy Erik Keene nevű férfit talált az otthonukban, aki egy méretes hátizsákot és egy detonátornak látszó tárgyat tartott magánál. Azt állította, hogy bomba van nála és bosszút akar állni az írón. A nő elmenekült és egy szomszédtól kihívta a rendőrséget, akik végül kutyákkal tették ártalmatlanná a férfit. Kiderült, hogy csak blöffölt, nem volt nála semmi. A vallomása szerint azért akart bosszút állni, mert szerinte az író ellopta a nagynénjétől a Tortúra sztoriját.
Később egy Steven Lightfoot nevű férfi azzal vádolta az írót, hogy valójában ő gyilkolta meg John Lennont. Egy cseh férfi pedig fenyegető üzeneteket hagyott a postaládájukban, valamint az utcán megtámadta az író feleségét is.
Stephen King 1999-ben a halálhoz is igen közel került, amikor séta közben egy furgon elgázolta. A sofőr nem figyelte az utat, mert épp az egyik kutyáját fegyelmezte a kocsiban, amikor elütötte az írót. Stephen King betörte a szélvédőt, majd 14 métert repülve egy árokban kötött ki. A diagnózis szerint agyrázkódást szenvedett, valamint eltört a medence- és csípőcsontja, a combcsontja és az egyik bordája is, amely a tüdejét is megsebesítette. Szerencsére nem halt bele a súlyos sérülésekbe és több hónapos rehabilitációval végül sikerült felépülnie.
Súlyos betegség és vakság fenyegeti
Stephen King szinte egész életében súlyos rövidlátó volt, ami miatt igen vastag szemüveget kellett viselnie. De egy 1998-as interjúban elárulta, hogy van a rövidlátásnál egy sokkal súlyosabb betegsége is: makula degeneráció. Ez egy olyan betegség, amely a retina középső részét támadja és az idő előrehaladtával végül vaksághoz vezet. A beteg a látótere közepét veszíti el, míg a perifériás látása sértetlen marad. Az író később azt nyilatkozta, hogy bár a betegséget diagnosztizálták nála, egyelőre nem tapasztalta annak tüneteit magán.