Hogy e héten se maradjunk furcsa, ám ezesetben inkább csak szomorú rajongói teória nélkül, arról ezúttal a Fel! gondoskodik. A Pixar 2009-es meséje sok rajongó szerint minden idők egyik legszomorúbb története, főleg annak első nagyjából tíz perce az. De ha hitelt adunk az alábbi rajongói teóriának, akkor az egész animációs film még szomorúbbá válik.
A Fel! történetének főhőse Carl Fredricksen, egy mogorva, magának való öregúr, tipikusan olyan, amilyen számos amerikai moziban lakik a szomszédban. Csakhogy a mese Carl életének bemutatásával indul, ami rögtön teljesen más megvilágításba helyezi őt. Az első tíz percben ugyanis végignézhetjük az életét gyerekkori szerelme, Ellie oldalán. Ám Ellie meghal, Carl pedig utolsó agg éveit magányban és emlékei közt szeretné eltölteni. Viszont egy nap megjelenik egy cég, amely pont az ő otthonának helyt adó telekre pályázik, Carl azonban hallani sem akar a költözésről és az ezernyi emléket őrző otthonának ledózerolásáról. Ezért inkább ezer lufit köt a ház tetejére és az egész épülettel együtt – plusz egy potyautas kutyával és Russellel, a mindig vidám kisfiúval a fedélzeten – útnak indul a messzeség felé.
Szóval nagyjából erről szól a Fel!, csakhogy van egy elmélet, amely alapján mindez azonnal teljesen más értelmet nyer. E teória ugyanis azt mondja, hogy a mese eléjén látott tíz perces visszaemlékezés valójában nem más, mint a pillanat, amikor Carl meghal és lepereg szemei előtt az élete.
A mese további része pedig Carl útját mutatja be a túlvilágra, amit alátámaszthat az is, hogy úticéljuk Paradise Falls. A Paradise részt aligha kell magyarázni… És mi a helyzet Russellel? Nos, a teória neki is talált helyet. Ő nem más, mint egy szárnyaiért ácsingózó angyal, aki azt a küldetést kapta, hogy vezesse át Carlt békében a Paradicsomba, hogy ott aztán újra együtt lehessen szerelmével, Ellie-vel.
