Az éjszaka urai, Két szerető, Idegen földön, The Red Road, Eldorádó, az elveszett város (Z: az elveszett város) vagy épp Ad Astra - Út a csillagokba. E filmekben az a közös, hogy mindegyik James Gray rendező filmje. Elmondható róla, hogy filmjeivel nem a tipikus blockbuster kategóriában indul. És a jelek szerint ez nem véletlen, sőt. Elég kemény véleményt fogalmazott meg napjaink filmkészítőiről.
James Gray egy nemrégiben adott interjújában arról beszélt, mennyire ártalmas az egész filmiparra az ő generációjának hozzáállása. Egészen pontosan a filmkészítők kockázatvállalásával nincs kibékülve.
„Ez az én generációm, undorral nézek rá. Minden filmkészítők, akit ismerek, úgy gondolkozik, hogy inkább megcsinálja a következő képregény-adaptációt, különben nem is lenne munkája.” – a rendező szerint ez minimum gyáva hozzáállás, és pont ez az, ami miatt a filmipar egy helyben toporog.
Szerinte a feltörekvő rendezőknek igenis sokkal több kockázatot kellene vállalnia, ahogyan azt tették a ’70-es évek filmesei is, akik valósággal feszegették a filmipar határait. De James Gray ugyanígy hibásnak érzi a stúdiókat is, akik szintén nem vállalnak kockázatot, csak olyasmibe vágnak bele, amivel reményeik szerint nagy pénzt lehet majd kaszálni.
Márpedig ha a stúdiók csak évi két filmmel kockáztatnák és nem kizárólag a pénzszerzés jegyében készítenék el őket, akkor abból mindenki csak profitálhatna. Bizonyosan lennének az ilyen alacsonyabb költségvetésű alkotások között botrányosan rosszak is, de néhány biztosan remek lenne. És ezzel biztosíthatnák, hogy a filmipar továbbra is a kultúra egyik elsődleges közvetítője legyen.