Az Amerikai pite mint tini-film akkoriban óriásit újított a mozikban, tényleg egy igazán merész - és vicces trilógiát láthattunk, amit mostanra már-már klasszikus irányba vitte a filmeket, és a karaktereket egyaránt. (Sean William Scott lehet bármilyen szerepben, ő örökre Stifler marad, és ahogy a Jay és Néma Bobban mondja Jason Biggs: ,,Mindig csak az a b*szott pite).
Sajnos az idő előre haladtával próbáltak a trilógia sikeréből még több ZS kategóriás borzalmat lenyomni a torkunkon, amivel teljesen kiherélték a szériát.
Éppen ezért úgy kellett ez ,,A találkozó" mint egy falat kenyér, hogy helyre rakja a baklövéseket és ismét az eredeti felállással elkészüljön a HIVATALOS negyedik rész. Nem tipikus folytatás film, ugyanis nem rondít bele az eddigi részekbe, hanem igenis megkoronázza mindazt, ami miatt az első három részt imádtuk.
Eltelt 13 év és dolgozik a nosztalgia faktor, ahogy látjuk az elmúlást hőseinken. Azért külön tisztelet az alkotóknak, hogy a legapróbb mellékszereplők is felvonulnak. Teljes az összkép.
Belekötni nem tudnék. Egyensúlyban képes tálalni a pite filmekben megismert abszurd helyzeteket (bőrtangában a tetőn), a felnőttkorral járó változásokat (Stifler munkája) és még jutott egy enyhébb dráma szál a történetbe (Jim apján keresztül).
Az amerikai pite talán egyik legjobb része lett, ami méltóképpen tiszteleg a rajongóknak. Imádtam!
Az Amerikai pite mint tini-film akkoriban óriásit újított a mozikban, tényleg egy igazán merész - és vicces trilógiát láthattunk, amit mostanra már-már klasszikus irányba vitte a filmeket, és a karaktereket egyaránt. (Sean William Scott lehet bármilyen szerepben, ő örökre Stifler marad, és ahogy a Jay és Néma Bobban mondja Jason Biggs: ,,Mindig csak az a b*szott pite). Sajnos az idő előre haladtával próbáltak a trilógia sikeréből még több ZS kategóriás borzalmat lenyomni a torkunkon, amivel teljesen kiherélték a szériát. Éppen ezért úgy kellett ez ,,A találkozó" mint egy falat kenyér, hogy helyre rakja a baklövéseket és ismét az eredeti felállással elkészüljön a HIVATALOS negyedik rész. Nem tipikus folytatás film, ugyanis nem rondít bele az eddigi részekbe, hanem igenis megkoronázza mindazt, ami miatt az első három részt imádtuk. Eltelt 13 év és dolgozik a nosztalgia faktor, ahogy látjuk az elmúlást hőseinken. Azért külön tisztelet az alkotóknak, hogy a legapróbb mellékszereplők is felvonulnak. Teljes az összkép. Belekötni nem tudnék. Egyensúlyban képes tálalni a pite filmekben megismert abszurd helyzeteket (bőrtangában a tetőn), a felnőttkorral járó változásokat (Stifler munkája) és még jutott egy enyhébb dráma szál a történetbe (Jim apján keresztül). Az amerikai pite talán egyik legjobb része lett, ami méltóképpen tiszteleg a rajongóknak. Imádtam!