Szatirikus vígjáték, amely Will Ferrell és Chris Kattan alakításában két lúzer fivér klubélet iránti megszállottságát parodizálja. A film stílusa harsány, tipikusan a ’90-es évek zenéit, partikulturáját és márkás öltönyöket idézi, mindezt ironikus, néha bugyután túlzó humorral. A cselekmény egyszerű: Steve és Doug Butabi mindenáron szeretnének bejutni a Roxbury klubba, miközben látszatgazdagságban és hamis illúziókban élnek, de végül saját álmaikkal és családi elvárásaikkal is szembesülniük kell. A karakterek nagyon karikírozottak, a főszereplők szimpatikus lúzerek, akik minden helyzetben a maguk naiv módján hisznek a siker lehetőségében, miközben az őrült családtagok és anyagias nők is tovább fokozzák a káoszt. A színészi játék szándékoltan túltolt, Ferrell és Kattan poénjai és közös jelenetei adják a lökött hangulatot, míg a mellékszereplők (pl. Chazz Palminteri) egyedi színt visznek a filmbe. A forgatókönyv sablonos, de a rengeteg idézhető beszólás és zenei betétek felejthetetlenné teszik, a rendezés inkább a helyzetkomikumra, mint mély történetvezetésre épít. Objektíven a Diszkópatkányok igénytelen, de szerethető fércmunka; szubjektíven igazi kultfilm a retró bulizásra, nosztalgiára vágyóknak,
Szatirikus vígjáték, amely Will Ferrell és Chris Kattan alakításában két lúzer fivér klubélet iránti megszállottságát parodizálja. A film stílusa harsány, tipikusan a ’90-es évek zenéit, partikulturáját és márkás öltönyöket idézi, mindezt ironikus, néha bugyután túlzó humorral. A cselekmény egyszerű: Steve és Doug Butabi mindenáron szeretnének bejutni a Roxbury klubba, miközben látszatgazdagságban és hamis illúziókban élnek, de végül saját álmaikkal és családi elvárásaikkal is szembesülniük kell. A karakterek nagyon karikírozottak, a főszereplők szimpatikus lúzerek, akik minden helyzetben a maguk naiv módján hisznek a siker lehetőségében, miközben az őrült családtagok és anyagias nők is tovább fokozzák a káoszt. A színészi játék szándékoltan túltolt, Ferrell és Kattan poénjai és közös jelenetei adják a lökött hangulatot, míg a mellékszereplők (pl. Chazz Palminteri) egyedi színt visznek a filmbe. A forgatókönyv sablonos, de a rengeteg idézhető beszólás és zenei betétek felejthetetlenné teszik, a rendezés inkább a helyzetkomikumra, mint mély történetvezetésre épít. Objektíven a Diszkópatkányok igénytelen, de szerethető fércmunka; szubjektíven igazi kultfilm a retró bulizásra, nosztalgiára vágyóknak,