Nagyon érdekes, különleges, misztikus hangulatú film, tele baljóslatú, félelmetes dolgokkal.
Már a kezdő képsorok felcsigázták az érdeklődésemet: az idilli kép, ahogyan a híd tetején az ifjú indián eteti a szájából a madarat, majd elengedi, és ugyanakkor az ember által végzett iszonyatos rombolás: hatalmas házsorok dőltek össze, mint a kártyavár. A szabadság és a teljes kiszolgáltatottság érzése. Jó érzéke volt a rendezőnek (Michael Wadleigh) a tökéletes kezdéshez...
Bár a film besorolása: horror, thriller, ugyanakkor én személy szerint nagyon örültem neki, hogy nem ment át folyamatos véres horrorba, pedig a könnyű lehetőség adott volt. Szerencsére a rendező a nehezebb utat választotta.
Talán kicsit lehetett volna rövidebb a párbeszédeknél, de ez legyen a legnagyobb hibája.
A zene zseniálisan borzongató volt, a képsorok okosan lehangolóak.
A hőkamerás megoldás pedig engem annyira lenyűgözött, hogy néha azon kaptam magam, hogy nem is a nyomozóval (Albert Finney) együtt keresem a gyilkost, hanem a „szörny” szemével figyelem a nyomozót, és izgulok érte, hogy ne itt vagy ott álljon, mert látják. Nagyon érdekes érzés volt.
Az pedig, hogy szinte végig nem mutatták a fizikai alakjában, nekem külön tetszett, sokkal sejtelmesebb volt így az összhatás.
S a végén sem csalódtam, mikor nem egy csúf Alien-szerű lény jelent meg. Hiszen a test, az lehet szép vagy csúnya, nincs jelentősége, ha végül az ember lelkében laknak a legnagyobb szörnyek.
Nagyon érdekes, különleges, misztikus hangulatú film, tele baljóslatú, félelmetes dolgokkal.
Már a kezdő képsorok felcsigázták az érdeklődésemet: az idilli kép, ahogyan a híd tetején az ifjú indián eteti a szájából a madarat, majd elengedi, és ugyanakkor az ember által végzett iszonyatos rombolás: hatalmas házsorok dőltek össze, mint a kártyavár. A szabadság és a teljes kiszolgáltatottság érzése. Jó érzéke volt a rendezőnek (Michael Wadleigh) a tökéletes kezdéshez...
Bár a film besorolása: horror, thriller, ugyanakkor én személy szerint nagyon örültem neki, hogy nem ment át folyamatos véres horrorba, pedig a könnyű lehetőség adott volt. Szerencsére a rendező a nehezebb utat választotta.
Talán kicsit lehetett volna rövidebb a párbeszédeknél, de ez legyen a legnagyobb hibája.
A zene zseniálisan borzongató volt, a képsorok okosan lehangolóak.
A hőkamerás megoldás pedig engem annyira lenyűgözött, hogy néha azon kaptam magam, hogy nem is a nyomozóval (Albert Finney) együtt keresem a gyilkost, hanem a „szörny” szemével figyelem a nyomozót, és izgulok érte, hogy ne itt vagy ott álljon, mert látják. Nagyon érdekes érzés volt.
Az pedig, hogy szinte végig nem mutatták a fizikai alakjában, nekem külön tetszett, sokkal sejtelmesebb volt így az összhatás.
S a végén sem csalódtam, mikor nem egy csúf Alien-szerű lény jelent meg. Hiszen a test, az lehet szép vagy csúnya, nincs jelentősége, ha végül az ember lelkében laknak a legnagyobb szörnyek.