A Struutz család újabb kalandjait mutatja be a berlini fal leomlása után, amikor hazaérkezve rádöbbennek, hogy házukat elbontották egy golfpálya kedvéért, Udo pedig egy csődközeli törpegyárat örököl. A film stílusa könnyed, időnként kissé lapos slapstick-humorba és abszurd helyzetekbe hajlik, a hangulata kevésbé friss és energikus, mint az első részé. A cselekmény alapvetően újracsomagolt kelet–nyugati klisékre, szatirikus közép-európai életképekre és nosztalgiára épít, a karakterek archetipikusak, de szerethetőek, főként Wolfgang Stumph továbbra is hiteles családfő szerepében. A színészi játék korrekt, összeszokott, de igazi meglepetés nincs; a forgatókönyv egyszerű, kiszámítható, a rendezés rutinosan követi a vígjátéki szabályokat. Objektíven nézve a folytatás gyengébb, szubjektíven még mindig nosztalgikus, főként a retró keletnémet humort és családi filmeket kedvelőknek ajánlott.
A Struutz család újabb kalandjait mutatja be a berlini fal leomlása után, amikor hazaérkezve rádöbbennek, hogy házukat elbontották egy golfpálya kedvéért, Udo pedig egy csődközeli törpegyárat örököl. A film stílusa könnyed, időnként kissé lapos slapstick-humorba és abszurd helyzetekbe hajlik, a hangulata kevésbé friss és energikus, mint az első részé. A cselekmény alapvetően újracsomagolt kelet–nyugati klisékre, szatirikus közép-európai életképekre és nosztalgiára épít, a karakterek archetipikusak, de szerethetőek, főként Wolfgang Stumph továbbra is hiteles családfő szerepében. A színészi játék korrekt, összeszokott, de igazi meglepetés nincs; a forgatókönyv egyszerű, kiszámítható, a rendezés rutinosan követi a vígjátéki szabályokat. Objektíven nézve a folytatás gyengébb, szubjektíven még mindig nosztalgikus, főként a retró keletnémet humort és családi filmeket kedvelőknek ajánlott.