Immár sokadjára néztem meg az egyik kedvenc rendezőm majdnem legjobb filmjét. Szerintem a legjobb a „Szamuráj”, de ez sem sokkal marad le tőle. Melville (felvett név, a „Moby Dick, a fehér bálna” szerzőjétől kölcsönözte, az eredeti neve: Jean-Pierre Grumbach). Kitűnő szereplőgárda, közte Alain Delon, aki a legjobb barátja, „pótfia” volt, az olasz születésű Gian Maria Volonté, Yves Montand a sokoldalú énekes és színész, valamint Bourvil, aki meglepetésre itt szakítva a vígjátéki szerepekkel Mattei felügyelő alakjában egy bulldog makacsságával üldözi a bűnözőket. A rendező szomorú filmjeiben a drámai befejezés elkerülhetetlen, legtöbbször a hős halála tesz pontot a történet végére. A sors bizarr fintora, hogy az 1988-ban készített szinkron főszereplői (Delon-Fülöp Zsigmond, Volonté-Kristóf Tibor, Montand-Sinkovits Imre, Bourvil-Gera Zotán) mára már halottak, de ugyanez vonatkozik az eredeti színészekre is, egy kivételével, szerencsére Delon még él!
Immár sokadjára néztem meg az egyik kedvenc rendezőm majdnem legjobb filmjét. Szerintem a legjobb a „Szamuráj”, de ez sem sokkal marad le tőle. Melville (felvett név, a „Moby Dick, a fehér bálna” szerzőjétől kölcsönözte, az eredeti neve: Jean-Pierre Grumbach). Kitűnő szereplőgárda, közte Alain Delon, aki a legjobb barátja, „pótfia” volt, az olasz születésű Gian Maria Volonté, Yves Montand a sokoldalú énekes és színész, valamint Bourvil, aki meglepetésre itt szakítva a vígjátéki szerepekkel Mattei felügyelő alakjában egy bulldog makacsságával üldözi a bűnözőket. A rendező szomorú filmjeiben a drámai befejezés elkerülhetetlen, legtöbbször a hős halála tesz pontot a történet végére. A sors bizarr fintora, hogy az 1988-ban készített szinkron főszereplői (Delon-Fülöp Zsigmond, Volonté-Kristóf Tibor, Montand-Sinkovits Imre, Bourvil-Gera Zotán) mára már halottak, de ugyanez vonatkozik az eredeti színészekre is, egy kivételével, szerencsére Delon még él!