Mike Barker rendezése, a
Próbatétel (Butterfly on a Wheel) egy olyan feszült lélektani thriller, amely a sors kiszámíthatatlanságát és az emberi bűnök súlyát boncolgatja. A történet középpontjában Neil Randall (Gerard Butler) áll, akinek látszólag példás élet jutott osztályrészül: sikeres karrier egy chicagói felhőkarcoló üvegfalai mögött, és egy szerető család. Ám ez a csillogó kártyavár pillanatok alatt omlik össze, amikor feltűnik a rejtélyes Tom Ryan (Pierce Brosnan), és kezdetét veszi egy kegyetlen, 24 órás zsarolás.
William Morrissey író zsenialitása abban rejlik, hogy nem csupán egy egyszerű emberrablást vázol fel – ahol a tét a házaspár (Butler és Maria Bello) imádott kislánya és annak fogva tartása –, hanem egy mélyebb, morális útvesztőbe csalja a nézőt. Robert Duncan vészjósló, lüktető zenéje alatt feltárulnak a múlt sötét foltjai: a szakmai könyöklések és a felszín alatti hűtlenség, amelyek porrá zúzzák a makulátlan képet.
Megosztó alkotás ez: egyesek szerint a végső csavar túl merész, mások viszont imádják, ahogy Brosnan karaktere – aki úgy fest, mint egy lecsúszott figura, mégis ő mozgatja a szálakat – módszeresen szedi szét a főhős egóját. A film végére rájövünk, hogy hiába a drága öltöny és a luxus, azért a nyers emberi gyarlóságot nem lehet elrejteni a legmagasabb irodaházakban sem. Nálam 5/4 csillag
Mike Barker rendezése, a
Próbatétel (Butterfly on a Wheel) egy olyan feszült lélektani thriller, amely a sors kiszámíthatatlanságát és az emberi bűnök súlyát boncolgatja. A történet középpontjában Neil Randall (Gerard Butler) áll, akinek látszólag példás élet jutott osztályrészül: sikeres karrier egy chicagói felhőkarcoló üvegfalai mögött, és egy szerető család. Ám ez a csillogó kártyavár pillanatok alatt omlik össze, amikor feltűnik a rejtélyes Tom Ryan (Pierce Brosnan), és kezdetét veszi egy kegyetlen, 24 órás zsarolás.
William Morrissey író zsenialitása abban rejlik, hogy nem csupán egy egyszerű emberrablást vázol fel – ahol a tét a házaspár (Butler és Maria Bello) imádott kislánya és annak fogva tartása –, hanem egy mélyebb, morális útvesztőbe csalja a nézőt. Robert Duncan vészjósló, lüktető zenéje alatt feltárulnak a múlt sötét foltjai: a szakmai könyöklések és a felszín alatti hűtlenség, amelyek porrá zúzzák a makulátlan képet.
Megosztó alkotás ez: egyesek szerint a végső csavar túl merész, mások viszont imádják, ahogy Brosnan karaktere – aki úgy fest, mint egy lecsúszott figura, mégis ő mozgatja a szálakat – módszeresen szedi szét a főhős egóját. A film végére rájövünk, hogy hiába a drága öltöny és a luxus, azért a nyers emberi gyarlóságot nem lehet elrejteni a legmagasabb irodaházakban sem. Nálam 5/4 csillag